Alig fogták el, máris dokumentumfilm készült a biztosítófőnök gyilkosáról

  • narancs.hu
  • 2024. december 19.

Mikrofilm

Luigi Mangione hamar egyfajta bizarr sztárrá vált a közösségi médiában.

December 4-én lőtték agyon Manhattanben a nylt utcán Brian Thompsont, az amerikai UnitedHealthcare vezérigazgatóját. Az amerikai egészségügyi rendszerről és az egészségbiztosítási bizniszről sokat elárul, hogy szinte azonnal valósággal ünnepelni kezdték az ekkor még ismeretlen gyilkost, a Facebook pedig megtelt a kárörvendők hangjával – a cég ugyanis ismert volt arról, hogy a beérkező térítési igények nagy százalékát visszautasítja. Az Egyesült Államokban a piaci alapon működő egészségügyi ellátás ugyanis jellemzően horrorszámlákkal jár, és családok mehetnek tönkre egy nem várt baleset miatt, vagy ha valaki kórházba kerül. A piaci alapon működő biztosítók ráadásul sokszor még az orvosok által javasolt vizsgálatokat sem fizetik ki a klienseknek, ez pedig nem egy esetben a betegségek súlyosbodásához, túl késői felismeréséhez is vezetett.

A gyilkosság után hajtóvadászat kezdődött a tettes után, aki egy közbiciklivel menekült el a helyszínről, ám több felvételen is azonosították annak ellenére, hogy elővigyázatosan főleg maszkban közlekedett. Vesztét többek között az okozhatta, hogy pár pillanatig flörtölt a recepcióssal, aki ott dolgozott, ahol megszállt. Végül december 9-én fogták el egy pennsylvaniai McDonaldsban – a gyorséttermet pedig azonnal el is árasztották a negatív értékelések, amiért az ottani alkalmazottak feladták a népi hősként ünnepelt gyilkost.

Azóta több dolog is kiderül a tettesről, Luigi Mangionéről: 26 éves, elit egyetemet végzett, egy gazdag ingatlanvállalkozó családból származik, súlyos hátfájdalmai miatt ő maga is szerzett negatív tapasztalatokat az amerikai egészségügyi rendszerről, és pozitívan értékelte az 1970-es évektől levélbombákat küldözgető Unabomber (Ted Kaczynski) kiáltványát, aki a modern technológia veszélyeire akarta felhívni a figyelmet a merényleteirvel. Mangione ráadásul nemcsak a tettével, de a külsejével is számos rajongót szerzett.

Mangione ellen még csak most emeltek vádat, de az őt övező érdeklődésről sokat elmond, hogy máris dokumentumfilm készült róla: a Manhunt: Luigi Mangione and the CEO Murder (Hajtóvadászat: Luigi Mangione és a CEO gyilkos) című egyórás dokut az amerikai ABC News adja le csütörtökön 20/20 című hírműsoruk különkiadásában, másnap pedig a Hulun is elérhetővé válik majd. Itthon ennek a streamingszolgáltatónak a tartalmai a Disney+-on érhetőek el, de ott nincs jele, hogy Magyarországon is nézhető lenne majd a dokumentumfilm.

Korábban felröppent a hír, hogy a műsorban Mangione is hallható lesz, amint egy korábbi felvételen ázsiai útjáról beszél, de úgy tűnik, ez mégsem került bele. Ehelyett megnézhetjük azt a szinte percről percre szóló nyomozást, ami a biztosítófőnök gyilkosa után zajlott; megtudhatjuk, miként vált az elkövető a nép hősévé; de az alkotók megpróbálják Luigi Mangione motivációit is feltárni, és elvileg kiderül majd például az is, hogy milyen dokumentumok lapultak a táskájában. A filmben megszólal Mangione egy állítólagos barátja, egy FBI-os profilozó és egy oknyomozó újságíró is.

Egy ekkora, az egész világot lázban tartó történet persze többeket is megihletett: az Oscar-díjas Alex Gibney (Taxi a sötétben; Enron: The Smartest Guys in the Room) ugyancsak dokumentumfilmet készít a sztoriból; csakúgy, mint az Emmy-jelölt Stephen Robert Morse (Amanda Knox; Hogyan raboljunk ki egy bankot). A Discoveryn pedig februárban várható a Who is Luigi Mangione? (Kicsoda Luigi Mangione?) című különkiadás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.