Film

Alita: A harc angyala

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 21.

Mikrofilm

Érdekesek a filmtrendek: tíz évvel a világ legnagyobb bevételű mozijának bemutatója után az Avatar mintha kiesett volna a kollektív emlékezetből, a most bemutatott Alita pedig a ráragadt wannabe-Avatar címkével együtt is jobbára érdektelenségbe ütközött a mozikban.

Pedig James Cameron még évekkel a na’vi-románc előtt felfigyelt Kisiro Jukito mangájára, de aztán Pandora világa úgy maga köré csavarta, hogy azóta se tud onnan szabadulni. Az Alita-projektet addig pöccintgette maga előtt, míg minden ötlet és eredetiség ki nem halt belőle – gyorsan le is adta Robert Rodrigueznek, aki mellett a döntéskor a Kémkölykök-sorozat valószínűleg sokkal többet nyomott a latba, mint mondjuk a Sin City.

A sztori szerint évekkel a Föld nagy részét elpusztító bukás után járunk. A magasban, Zalem városában élnek a kivételezettek, akiket a lenti Roncsváros lát el étellel-energiával, cserébe ide hullik a fenti világ szemete. Így kerül a földre Alita is, a kiborgtestű, de emberi agyú robot, kinek szemével mi is felfedezhetjük a világot – túl sok újdonságot nem tartogat: szegénység, mocsok és bábeli zűrzavar, szerelemmel és barátsággal fűszerezve. Akadnak még számító üzletemberek, kedves és kevésbé kedves fejvadászok, egy halálosan veszélyes verseny, és egy mindent látó gonosz.

Az Alitában nemcsak hogy semmi eredeti nincs, de ráadásul olyan közismert koppintásokhoz nyúlik vissza, mint az Elysium, a Rollerball vagy az Éhezők viadala. Amit a javára lehet írni, hogy egy percig sem veszi magát komolyan, és a látvány valóban első osztályú.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.