Film

Alita: A harc angyala

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 21.

Mikrofilm

Érdekesek a filmtrendek: tíz évvel a világ legnagyobb bevételű mozijának bemutatója után az Avatar mintha kiesett volna a kollektív emlékezetből, a most bemutatott Alita pedig a ráragadt wannabe-Avatar címkével együtt is jobbára érdektelenségbe ütközött a mozikban.

Pedig James Cameron még évekkel a na’vi-románc előtt felfigyelt Kisiro Jukito mangájára, de aztán Pandora világa úgy maga köré csavarta, hogy azóta se tud onnan szabadulni. Az Alita-projektet addig pöccintgette maga előtt, míg minden ötlet és eredetiség ki nem halt belőle – gyorsan le is adta Robert Rodrigueznek, aki mellett a döntéskor a Kémkölykök-sorozat valószínűleg sokkal többet nyomott a latba, mint mondjuk a Sin City.

A sztori szerint évekkel a Föld nagy részét elpusztító bukás után járunk. A magasban, Zalem városában élnek a kivételezettek, akiket a lenti Roncsváros lát el étellel-energiával, cserébe ide hullik a fenti világ szemete. Így kerül a földre Alita is, a kiborgtestű, de emberi agyú robot, kinek szemével mi is felfedezhetjük a világot – túl sok újdonságot nem tartogat: szegénység, mocsok és bábeli zűrzavar, szerelemmel és barátsággal fűszerezve. Akadnak még számító üzletemberek, kedves és kevésbé kedves fejvadászok, egy halálosan veszélyes verseny, és egy mindent látó gonosz.

Az Alitában nemcsak hogy semmi eredeti nincs, de ráadásul olyan közismert koppintásokhoz nyúlik vissza, mint az Elysium, a Rollerball vagy az Éhezők viadala. Amit a javára lehet írni, hogy egy percig sem veszi magát komolyan, és a látvány valóban első osztályú.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.