Film

Alita: A harc angyala

  • Szabó Ádám
  • 2019. március 21.

Mikrofilm

Érdekesek a filmtrendek: tíz évvel a világ legnagyobb bevételű mozijának bemutatója után az Avatar mintha kiesett volna a kollektív emlékezetből, a most bemutatott Alita pedig a ráragadt wannabe-Avatar címkével együtt is jobbára érdektelenségbe ütközött a mozikban.

Pedig James Cameron még évekkel a na’vi-románc előtt felfigyelt Kisiro Jukito mangájára, de aztán Pandora világa úgy maga köré csavarta, hogy azóta se tud onnan szabadulni. Az Alita-projektet addig pöccintgette maga előtt, míg minden ötlet és eredetiség ki nem halt belőle – gyorsan le is adta Robert Rodrigueznek, aki mellett a döntéskor a Kémkölykök-sorozat valószínűleg sokkal többet nyomott a latba, mint mondjuk a Sin City.

A sztori szerint évekkel a Föld nagy részét elpusztító bukás után járunk. A magasban, Zalem városában élnek a kivételezettek, akiket a lenti Roncsváros lát el étellel-energiával, cserébe ide hullik a fenti világ szemete. Így kerül a földre Alita is, a kiborgtestű, de emberi agyú robot, kinek szemével mi is felfedezhetjük a világot – túl sok újdonságot nem tartogat: szegénység, mocsok és bábeli zűrzavar, szerelemmel és barátsággal fűszerezve. Akadnak még számító üzletemberek, kedves és kevésbé kedves fejvadászok, egy halálosan veszélyes verseny, és egy mindent látó gonosz.

Az Alitában nemcsak hogy semmi eredeti nincs, de ráadásul olyan közismert koppintásokhoz nyúlik vissza, mint az Elysium, a Rollerball vagy az Éhezők viadala. Amit a javára lehet írni, hogy egy percig sem veszi magát komolyan, és a látvány valóban első osztályú.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.