Dokumentumfilm

A Maria Callas-sztori

  • Kling József
  • 2019. március 21.

Mikrofilm

Aki sírt valaha operán, vigyen magával papír zsebkendőt, lehetőleg négyrétegűt, a hazai mozikban most debütáló Maria Callas dokumentumfilmre. Az alapvetően fotó- és videográfus színházi-filmes szakember, Tom Volf ugyanis mélyebb és megrázóbb portrét rajzol minden idők legnagyobb hatású operaénekeséről, mint eddig bárki.

Pedig korábban is akadtak jelentkezők minden műfajban. Tony Palmer 1988-as Maria Callas, La Divina című Gold Medal (New York Film & TV Festival) díjas dokuja számított kvázi a mércének. Terrence McNally Callas-színdarabja, a Mesterkurzus (1995) olyan népszerű, hogy nálunk is játsszák, momentán a Gyulai Várszínházban. Ez a darab ihlette Franco Zeffirelli Callas forever (2002) című közepesen gyenge játékfilmjét Fanny Ardant-nal a címszerepben.

Nem véletlen, hogy Zeffirelli, aki talán a legtöbbet rendezte Callast, és aki a díva közeli barátjának számított, még említés szintjén sem jelenik meg Volf dokujában. Volf nem mondja fel Callas szakmai életrajzát. Még a magyar nyelvű Wikipédia-szócikkből is alaposabb képet kapunk fogyókúrájáról, hangválságairól, a Callas–Tebaldi dívaharcról, vagy éppen arról, Giuseppe di Stefano tenorkirállyal hogyan próbálták elhappolni egymás elől a közönség tapsát.

Volf ennél lényegesen mélyebbre ás. Műve erejét nem pusztán az adja, hogy kitartó melóval megszerzett, eddig sosem látott filmrészletekkel, családi fotókkal sokkolja a nézőt. Filmje a vágás művészetének (vágó: Janice Jones) egyik legszebb kortárs példája. Hiperérzékeny szem és fül, tévedhetetlen kéz rakja össze a korabeli interjúrészletek és operafelvételek puzzle- darabjaiból a többdimenziós Callas-freskót. A karcos, hol fekete-fehér, hol színes filmkockák 113 perces játék­idejének legalább a 80 százalékát Callas arca tölti ki. A szemünk előtt öregszik meg, miközben szenvedélyes életének leg­intimebb pillanatait osztja meg velünk. Fanny Ardant és Joyce DiDonato hangján megszólaló vallomásos levelei a képekkel és zenékkel összefeszülve játékfilmes élményt nyújtanak.

Kiderül, hogy csodálatos hangi adottsága ellenére nem biztos, hogy az énekesi pályát választotta volna. Fatalista módon a sors kezét látta zsarnoki anyjában, aki démoni figuraként 13 éves kora óta kényszerítette az éneklésre. Bármikor képes lett volna örökre lemondani a karrierről, csak hogy végre megszabaduljon szintén zsarnoki férjétől, Giovanni Battista Meneghinitől, és nyugalmat találjon a hajómágnás, Arisztotelész Onasszisz oldalán. A közönség faragott belőle ikont, amivel ő sosem tudott mit kezdeni. Valójában nem a vetélytársaival harcolt, hanem önmagával. Élete a megvalósult melodráma Maria és Callas között. Erre utal a film eredeti címe, Maria by Callas, amit a jelek szerint sehogy sem sikerült színvonalasan magyarítani, a fantáziátlan A Maria Callas-sztori legalábbis ezt bizonyítja. Magyar részről bizony több törődést érdemelt volna az alkotás, Pöltzmann Bálint idétlen fordítása egyenesen arcpirító. De mindenért kárpótol az operarészletek feljavított hangminősége és a filmből áradó sokkoló felismerés, amit Fodor Géza már akkor megfogalmazott, amikor Tom Volf még meg sem született: Callas „művészetének szellemi tartalma túlmutat az operán, s a női sors, a női létezés egész 20. századi problematikájának, kérdésfelvetéseinek, spontán és ideologikus lázadásainak, megértési kísérleteinek, változatos emancipációs törekvéseinek dimenziójába és kontextusába emelkedett”.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.