Film

Dermesztő hajsza

  • - kg -
  • 2019. március 21.

Mikrofilm

Liam Neeson is elmondta a maga őszödi beszédét. A színész a minap sokadik bosszúfilmjét volt hivatott reklámozni, amikor egy ártatlan újságírói kérdésre a szokásos PR-duma helyett bűnbánó vallomásba fogott élete egy korai szégyenfoltjáról. Eszerint egyszer régen egy ólmosbottal (cosh) nekiindult, hogy bosszúból fekete embert öljön, bárkit, aki fekete, az útjába akadna és belekötne, mármint a színészbe, akinek barátját valaki, feltehetően egy fekete férfi megerőszakolta. Hogy akkor Neeson rasszista-e, és ha igen, miért nem (vagy fordítva), az ezen a ponton teljes biztonsággal nem megállapítható, az viszont igen, hogy a váratlan vallomások szakmailag semmiképpen sem tekinthetők a PR-beszélgetések helyes irányának. Az ugyanis a következő: – Mr. Neeson, miért döntött úgy, hogy elkészíti Az eltűnés sorrendjében c. véres fekete-komédia remake-jét? – Nos, már az eredeti is nagyszerű volt, és Stellan Skars­gård briliánsan hozta a hókotrósofőrt, aki bosszúból a halál angyalává válik. És nagyon bírom az északi humort is, de Hans Petter Moland rendezővel, aki az eredetit is rendezte, ugye, úgy éreztük, Amerikába helyezve más ízekkel is gazdagíthatjuk e nagyszerű sztorit. Ezen a ponton általában rászólnak az újságíróra, hogy álljon fel, mert lejárt az ideje, ami nem is akkora baj, mert azt úgyse vallotta volna meg a színész, hogy bár új ötletük nem nagyon volt, de az amerikai piacnak minden vicc új, és egy indiános poént is elsüthettek. Csak kevés újságírónak adatik meg a szerencse, hogy egy világsztár pont az ő diktafonjába kíván meggyónni.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.