Film

Dermesztő hajsza

  • - kg -
  • 2019. március 21.

Mikrofilm

Liam Neeson is elmondta a maga őszödi beszédét. A színész a minap sokadik bosszúfilmjét volt hivatott reklámozni, amikor egy ártatlan újságírói kérdésre a szokásos PR-duma helyett bűnbánó vallomásba fogott élete egy korai szégyenfoltjáról. Eszerint egyszer régen egy ólmosbottal (cosh) nekiindult, hogy bosszúból fekete embert öljön, bárkit, aki fekete, az útjába akadna és belekötne, mármint a színészbe, akinek barátját valaki, feltehetően egy fekete férfi megerőszakolta. Hogy akkor Neeson rasszista-e, és ha igen, miért nem (vagy fordítva), az ezen a ponton teljes biztonsággal nem megállapítható, az viszont igen, hogy a váratlan vallomások szakmailag semmiképpen sem tekinthetők a PR-beszélgetések helyes irányának. Az ugyanis a következő: – Mr. Neeson, miért döntött úgy, hogy elkészíti Az eltűnés sorrendjében c. véres fekete-komédia remake-jét? – Nos, már az eredeti is nagyszerű volt, és Stellan Skars­gård briliánsan hozta a hókotrósofőrt, aki bosszúból a halál angyalává válik. És nagyon bírom az északi humort is, de Hans Petter Moland rendezővel, aki az eredetit is rendezte, ugye, úgy éreztük, Amerikába helyezve más ízekkel is gazdagíthatjuk e nagyszerű sztorit. Ezen a ponton általában rászólnak az újságíróra, hogy álljon fel, mert lejárt az ideje, ami nem is akkora baj, mert azt úgyse vallotta volna meg a színész, hogy bár új ötletük nem nagyon volt, de az amerikai piacnak minden vicc új, és egy indiános poént is elsüthettek. Csak kevés újságírónak adatik meg a szerencse, hogy egy világsztár pont az ő diktafonjába kíván meggyónni.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.