Film

Bliss

  • - kg -
  • 2021. március 3.

Mikrofilm

Hány világ létezik párhuzamosan?

És vajon mindegyikben Salma Hayek és Owen Wilson ripacskodik? Mike Cahill filmje csak az első kérdést boncolgatja, ám azt alaposan. Harmadik, két világban játszódó, egysíkú művész sci-fijében egy szürkébbnél is szürkébb létezés áll szemben egy luxusélettel, amelyben a boldogsághoz medence is jár. A sivár verzióban hősünk (Wilson) elmélázó „hivatali patkányként” szürkül hozzá a tapétához, mígnem egy lefejelt asztal (nem ő fejeli le) és egy hajléktalant játszó színészre hasonlító nőalak (Hayek) rá nem ébresztik, hogy amit ő valóságnak vél, az puszta szimuláció. Bizonyos kristályok felszippantása után pedig vár rá egy napfényes lét, amelyben – nem vicc – Slavoj Žižek hologramként magyaráz a pokolról, és feltűnik a leghíresebb csokornyakkendős tudománynépszerűsítő, Bill Nye is. És van ugye medence, amelynek partján Salma Hayek, immár hajléktalan gúnyáját levetve decens tudósként és örök lelki társként néz mélyen a szemünkbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.