Film

Árva Brooklyn

  • - kg -
  • 2020. május 9.

Mikrofilm

Végre! Edward Norton megcsinálta! Hála a szeretett színésznek és alkalmi rendezőnek, újra áll New York építészeti remeke, a Penn Station, amelyet 1963-ban, a modernizálás lázában romboltak le az örökségvédelemre vak városatyák. Egy valódi hőstett ez: nincs az a várostörténeti doku, mely megengedhetné magának, hogy ilyen szeretetteljes részletességgel elénk varázsolja CGI-vel, számítógépes eljárással egy hajdani pályaudvar épületét. Olyan érdem ez, amit senki nem vehet el Nortontól, bár felmerül a kérdés: ha a Penn Station ódon szerkezete alig néhány percre tűnik csak fel, mit kínál a maradék 140 perc, ami Norton filmjét kiteszi? A megengedő olvasat szerint mindez arra megy el, hogy Norton, a rendező-forgatókönyvíró a maga képére formálja Jonathan Lethem közkedvelt detektívregényét, a Motherless Brooklynt, melyben egy önjelölt, Tourette-szindrómás nyomozó igyekezett a könyv megjelenésének idejében (1999-ben) megfejteni főnöke meggyilkolásának rejtélyét. A kevésbé megengedő olvasat szerint, melyet a film végigülése csak megerősít, Nortont, a rendezőt rabul ejtette Norton, a színész puha kalapos képe, ezért került át az ’50-es évekbe a sztori. Nincs is ennél szebb egy színésznek: kalapban, görcsös szóáradatok közepette nyomozgatni, miközben szól a jazz, pislákol a neon, és a félhomályban felködlik a Brooklyn híd képe. És felködlik más is: egy igazi reneszánsz ember, egy rendkívül művelt művész alakja, aki miközben a The Power Brokert, Robert Caro 1336 oldalas művét bújja, fél szemmel Ric Burns 1050 perces dokumentumfilmjét, a New Yorkot nézegeti. Remek időtöltés mindkettő.

 

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.