Míves és fontos, de mégiscsak egy szappanopera. Celeste Ng regényének adaptációja tulajdonképpen szimbólumértékű, szemléletes kontrasztok összefonódása, ami a 90-es évek osztály- és rasszkonfliktusait használja alapanyagul korunk osztály- és rasszkonfliktusainak bemutatásához (természetesen nagyon mai nyelvezettel). Cleveland napsütötte kis kertvárosát, Shaker Heightst felbolydítja, amikor egy bohém fotóművész érkezik a környékre. Mia (Kerry Washington) lepukkant Chevyjével állandóan költözik, és egyedül neveli lányát. Főbérlője a helyi közösség habcsókszínű buzgómócsingja, Elena (Reese Witherspoon), aki mindenben az ellentéte: négy gyereke és unalmas férje van, rendmániás, és hiányzik belőle minden fantázia. Kapcsolatukat vágy és irigység, különböző alá- és fölérendeltségi viszonyok alakítják – talán túl didaktikusan is.
Az egész sorozat így működik: kapunk egy maroknyi statikus, néhány vonással leírható, de plasztikus karaktert, akik különböző konstellációkban csapnak össze nagyon szemléletes rassz- és osztálytörésvonalaktól szabdalt ügyek mentén. Nem fejlődnek, de ütközéseik során kibontakozik múltjuk, és a szappanoperába illő, erősen melodrámai fordulatok éberen tartják a nézőt. A hangnem és a témák (anyaság, háztartás, nemi szerepek) erősen emlékeztetnek Todd Haynes 30-as, 40-es évek női filmjeit szubverzíven újragondoló melodrámáira. Minden dramaturgiai gyújtópont pontosan ki van számítva, mindegyik a néző okítására és érzékenyítésére van tervezve, épp ezért a meglepetés ereje is elvész.
Magyar felirat: marcoverde & elsys
