Ásatás

„Az a szép zöld gyep!” – tört fel Rajz Jánosból 1979-ben a filmtörténetileg jelentős sóhaj, a legjobb mondat, ami parkőr száját filmen csak elhagyta.

Poldi bácsi szelleme Ralph Fiennes-ba költözött, a brit színész ugyanis, akitől eddig sem voltak idegenek a magyar jellem bizonyos rezdülései, egy hasonló sóhajjal játssza végig új filmjét: „Az a szép suffolki föld!”

Fiennes mélyebbre ás, mint a felszínt kapargató nagy magyar sóhajtó, egy autodidakta régészt játszik, aki ásójával és Poldi bácsis kitartásával olyat talál a suffolki földben, amiről tanult kollégái álmodni sem mernek: egy 6. századi temetkezési helyet. Basil Brown 1939-ben tényleg kiásott egy majd’ 1500 éves késésben lévő hajót Sutton Hoo-ban, egy kedves és beteges földbirtokos asszony földjén, a szakma képviselőinek rosszalló tekintetétől sújtva. Az összevont szemöldököket is nagy brit színészek játsszák, van olyan régész, akinek a szerelmi életét is megismerjük, egy 6. századi hajós azért ezen bealudna, de a film címe nem az Ásítás. Fiennes viszont úgy ás, mint egy bentlakásos földműves elit iskola eminense, kiejtésben pedig suffolkibb egy suffolkinál. És ahogy biciklire pattan, meg a tarkóját vakargatva álldogál! Annak láttán John Gielgud és Laurence Olivier egyszerre csettintene. A hajó is nagyot alakít, és Carey Mulligan sem ma kezdte a szomorkás, de eltökélt nézést. Annyira profi mindenki, hogy ha átterelnék a stábot egy Jane Austen-filmbe, ugyanúgy brillíroznának kerti szerszám nélkül is. A szereposztásból ki is jönne egy Értelem és érzelem, csak az a szép hajó maradna munka nélkül.