Film

Az érdekes torzszülött

Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw

Mikrofilm

Már a 2014-es Éjjeli féregben is az ábrázolás etikai kérdéseivel foglalkozott Dan Gilroy, meglehetősen zavarba ejtő módon.

Olyan közel engedett egy pszichopata fotóriporterhez, aki mindenféle gátlás nélkül örökítette meg és tette pénzzé gyilkosságok és balesetek áldozatainak képmásait, hogy szinte hányingere támadt a nézőnek. A kérdés akkor is az volt, hogy megengedett-e mások szenvedéséből profitálni. Gilroy ott az újságírást (illetve annak egy elfajzott változatát) vette szemügyre, míg a Velvet Buzzsaw című műfaji torzszülöttben ugyanezt a kérdést a kortárs művészet irányából közelíti meg.

Kalauzunk a lefelé tartó spirálban ezúttal a Los Angeles-i műkritikus, Morf (ismét az éhes tekintetű Jake Gyllenhaal játssza). Ő maga is elég visszataszító (mint Gilroy hősei általában), de legalább van szakmai integritása; rajta keresztül megismerjük a város még ellenszenvesebb művészi elitjét (kiégett festők, akiket egyedül az alkoholizmusuk tesz érdekessé, hajléktalan csodagyerekből elkényeztetett galériaüdvöskévé torzított graffitiművész, ilyenek). Mind közül a legundorítóbbak persze a pénzéhes galériatulajdonosok, akik ölnének is akár a legfrissebb, legjobban eladható tehetségekért.

Rhodora Haze, a punkzenészből lett galériahiéna (Rene Russo látható élvezettel kelti életre az elrajzolt, karikatúrává facsart alakot), aki egy elnyomott pártfogoltján keresztül egy titkos zsenire bukkan. A magányosan élő, szegény öregúr, Vetril Dease (Gilroynak remek érzéke van a névadáshoz) megszállottan gyártotta a bizarr, felkavaró és erőszakos témájú festményeket, amelyek szinte megbabonázzák nézőjüket. Végakaratában a műveit megsemmisítésre ítélte, aminek maga kezdett neki, de a halála sajnos közbeszólt. A profitot hajszoló művészeti elit persze mit sem törődik ezzel, azonnal adni-venni kezdik a képeit. Ám aki hasznot húz művészetéből, hamarosan groteszk, gyomorforgató halált hal…

Gilroy meglehetősen bumfordi modorban tálalja a kortárs művészeti szcénával kapcsolatos fenntartásait, szatírája (és művészetelméleti eszmefuttatása) sokkal kevésbé elegáns, mit az Éjjeli féregben. Két világos megközelítés csap össze: „mi a művészet értelme, ha senki sem látja?”, mellyel szemben áll az alkotás mint egyéni örömszerzés/önkifejezés/meg nem alkuvás, amihez felesleges a közönség (ezt fejezi ki a film enigmatikus zárójelenete John Malkovichcsal, melyet érdemes kivárni).

Ami például A négyzetben elegáns, aprólékosan felépített szatíra volt, az itt egy installációnak nézett hulla – nagyjából ennyi a véleménye Gilroynak a kortárs művészetről. Meg persze a kapzsiság, és hogy szégyentelenül gazdag emberek túlárazott, furcsa kinézetű dolgokat vásárolnak úri jó dolgukban, huncutság gyanánt. Vannak ötletcsírái azzal kapcsolatban is, hogy mi történik az underground művészettel, ha múzeumi kontextusba kerül, elveszíti-e az élét (természetesen igen), de ezeket nem bontja ki, helyette a kezdettől építgetett szatírát oltja bizarr, harsány horrorba.

A műtárgyak okozta egyre sokasodó halálesetek szándékoltan röhejesek és teátrálisan eltúlzottak (mint például Peter Strickland In Fabric c. neogiallójában), és bár önmagukban szórakoztatóak, nehezen illeszkednek az LA művészvilágáról felvázolt tablóba.

Vetril Dease élete és munkássága külön filmet érdemelne (Gilroy alaposan felépíti a művész világát – a naiv, vérrel festett képek valóban hipnotikusak), de nem jut elegendő idő a kibontakozásra. Gilroy hol azt várja, hogy nevessünk, hol azt, hogy rettegjünk, hol pedig azt, hogy olyan etikai dilemmákon rágódjunk, miszerint helyénvaló-e a szenvedésből profitálni, vagy megtagadni egy alkotó utolsó kívánságát. A Velvet Buzzsaw annyiféle érzetet szeretne kiváltani, hogy a néző a végére már egészen összezavarodik. A négyzet sokkal következetesebben és elegánsabban építette fel a maga szatíráját, a Ruben Brandt, a gyűjtő pedig sötétebb és felkavaróbb pszichológiai profilt rajzolt a műértőkről. Ezekkel szemben Gilroy filmje látványosan alulmarad, de végül így is egy különös, egyenetlen, de nem érdektelen torzszülött.

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.