Az érzelmes rapper animációs filmben mondja el

Mikrofilm

Kid Cudi legújabb lemezével egy időben debütált a Netflixen azonos című animációja, ami egyszerre film, sorozat és klip, de mindenekelőtt szerelmeslevél New Yorknak – és magának a szerelemnek.

Meddig lehet rappelni valakinek, akinek a nevében is ott szerepel a gyerek szó? Mintha az utóbbi években ez foglalkoztatná leginkább Scott Mescudit, akit Kid Cudi néven ismert meg a világ. Persze a hiphopvilágban nem ritkák a kicsinyítőképzős, fura művésznevek, és viselőjüket általában az sem izgatja, hogy látszólag már kinőttek belőlük. Az egyik legismertebb ilyen előadó, Lil Wayne, azaz Kicsi Wayne például több mint 40 éves. Cudi viszont épp azért érdemelt ki kultstátuszt, mert úgy tartják számon, hogy más, mint a többiek.

38 évesen szintén nem számít fiatalnak, a legtöbben azonban még mindig csodagyereknek bélyegzik, akinél elismertebb és szeretettebb előadó nem sok van a szcénában. Népszerűségét többek között annak köszönheti, hogy addig nem hallott módon ötvözte az elektronikus zenét a rappel, a formabontó megoldásokra mindig nyitott Kanye West pedig felkarolta. Azóta már összevesztek és szétváltak útjaik – köszönhetően West sokadik elborulásának –, de Cudinak már rég nincs szüksége pártfogóra, hogy érvényesülni tudjon.

Fura módon azonban hiába a hatalmas rajongótábor és befolyás, a rappert a kritika továbbra sem igen zárta a szívébe: a Pitchforkon legismertebb albumai is 5 pont alatt vannak, igazi elismerést a friss megjelenése mellett csak a Westtel közösen kiadott 2018-as Kids See Ghost aratott. Mentségére legyen mondva hogy az érzelmesebb rapperekkel hagyományosan ugyanolyan mostohán bánik a kritika, mint mondjuk a romantikus komédiákkal.

A nemrég megjelent Entergalactic immár a tizedik albuma. Hasonlóan melodikus, mint eddigi alkotásai, de egyben lazább és szabadabb is. Ám nem ez az egyetlen különlegessége: a megjelenéssel egy napon a Netflixen is kijött Cudi azonos című animációja. A rapper egy ideje már próbálgatja magát a zenei világon kívül, ezzel is jelezve, hogy nem feltétlen énekesként akar megöregedni. 2012 óta négy számából rendezett videóklipet, íróként pedig még több zenés videó fűződik a nevéhez. Mégis talán színészként a legismertebb: hollywoodi nagy öregek is megirigyelhetnék a neve mellett álló 57 színészi kreditet, ezek nagy része azonban klip, mellékszerep vagy olyan epizódszerep, amikor saját magát alakította valamilyen formában. Az idén bemutatott X című horrorban azonban már ő játszotta az egyik főszerepet. Ebből is látszik, hogy tudatosan építi karrierjét, az Entergalacticot pedig a következő fontos lépcsőfoknak szánta.

„Egy csokornyi zene a szerelem szépségéről és felszabadító erejéről” – nyilatkozta a projektről. Eredetileg tévésorozatot tervezett készíteni lemeze mellé: miután elkészült az album, fordított munkamódszerrel megrajzolta a képregényszerű storyboardokat, majd felbérelt egy írócsapatot, hogy ebből készítsék el a forgatókönyvet. Sorozat helyett azonban a Netflix végül TV special mellett döntött – jelentsen is ez bármit. Maga a zenész Twitteren jelezte, hogy soha nem klasszikus sorozatot akart, amelynek részeit egymás után ledarálhatjuk, inkább különálló fejezeteket képzelt el; ezeket zenéi inspirálták, és akár tetszőlegesen folytathatók is.

Az Entergalactickal kapcsolatban valóban az a legnagyobb kérdés, mi is ez. Hossza közel másfél óra, ám mégsem klasszikus játékfilm, hiszen nem a karakterek vagy a cselekmény áll a fókuszban. Narratívabb és összetettebb viszont, mint Antal Nimród Metallica-filmje és a hasonszőrű, megzenésített albumhoz hasonló mozik. És bár a látottakat Cudi legújabb lemezének zenéi tagolják, sokkal több és ambíciózusabb, mint egy hosszúra nyújtott videoklip.

A film középpontjában egy Jabari nevű graffitiművész áll, akit maga Cudi alakít. Egy szakítás után úgy dönt, új életet kezd: elköltözik, és megpróbál komoly művészként is érvényesülni. Legismertebb alkotása egy Mr. Rager nevű fekete-fehér karakter, akit eldugott sikátorokra és tűzfalakra fest fel. Főhősünk tehát több szinten is igyekszik megtalálni helyét a világban, közben pedig megismerkedik szomszédjával, a fényképész Meadow-val, akivel romantikus viszonyba bonyolódik.

Az Entergalacticban a fenti események inkább csak afféle tér- és időkitöltő szerepet játszanak; mintha kellett volna pár karakter és egy hajszálvékony sztori, amire fel lehet fűzni a film valódi lényegét: a New York iránti rajongást, na meg a szerelem erejéről szóló elmélkedést – mindkettőt Cudi melódiái jelenítik meg. A karakterek nem különösebben érdekesek vagy egyediek, a sztori pedig egy az egyben az elmúlt évtizedek legismertebb romantikus kliséiből van összepakolva: meseszerű első randi; a fura, de szerethető barátok (őket Timothée Chalamet és Ty Dolla $ign rapper jelenítik meg) használhatatlan tanácsai; az ex pont a legrosszabbkor tűnik fel; a megoldás viszont pont úgy és akkor érkezik, ahogy előre sejthetjük. Még a karrierszál is a jól ismert utat tapossa: el kell-e adnia magát hősünknek a sikerért, vagy maradjon az az ember, aki eddig volt?

Nincs tehát semmi a filmben, amit nem láthattunk már legalább ezerszer. Maguk az alkotók a sztori tekintetében a Harry és Sallyt, a látványvilágot nézve pedig a Keresem a testem című francia Oscar-jelölt animációs filmet jelölték meg inspiráció gyanánt. Ez így elég furán hangzik, ám az Entergalactic épp ezért működik: ugyan a sztori tele van jól ismert klisékkel, de

az animáció olyan egyedi, hogy a hangulat az egészet elviszi a hátán.

A zseniális látványvilág leginkább talán a Pókember: Irány a Pókverzum! című Oscar-győztes animációra hajaz: egyszerre idézi meg a street art és a képregények világát, miközben nem válik meseszerűvé. A rendező, Fletcher Moules szerint azon dolgoztak, hogy a képek minél inkább kézműveshatást keltsenek: minimálisra csökkentették a 3D-s animációkat, és minden képkockát külön, egyedileg színeztek.

Az igyekezet szemmel látható: New York rég nem volt ilyen vibráló, ezernyi színből, formából és textúrából álló, mégis szerves egészként működő, élő és lüktető város. Cudi eddigi talán legjobb albumának számai tökéletes aláfestésül szolgálnak a szerelmi történetnek. A végeredmény pedig egy hangulatos felnőtteknek szóló animáció, az a fajta kényelmes műsor, ami nem rengeti meg a világunkat, de jó benne másfél órára elmerülni. Mindez pedig az albumról is elmondható.

Elérhető a Netflixen

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.