Épp 25 éve, hogy a rendőri megalapozottságú rosszfiúk először feltűntek a vásznon, amikor a túlszűrőzött Miami látképe meg néhány puskagolyó közötti vicceskedés is elég volt az üdvösséghez.
Látszólag semmi nem változott időközben: Mike még mindig menőn vezeti menő kocsiját, képtelen megválni napszemüvegétől, irtózik a kötöttségektől, és előbb lő, aztán kérdez. Vele szemben társának, Marcusnak továbbra is tele van a töke az egész rendőrösdivel, ha lehet, még a lefülelt szemetelőhöz is erősítést hív, és változatlanul gondjai vannak az ágyban. Az európai akciómozikon edződött rendezőpáros, Adil és Bilall viszont nem akarnak Michael Bay-epigonokká válni. Ahelyett, hogy filmjük üldözésről robbantásra, majd lövöldözésre ugrálna, ahogy a sorozat korábbi darabjai tették, sokkal nagyobb hangsúlyt helyez az idősödő karakterekre. Persze hőseink ezúttal sem válnak raszkolnyikovi figurákká – de legalább egyik lábukkal a földre szállnak, és zsaruparódia helyett elkezdenek akkor is együttműködni, mikor épp nem fél kézzel irtják ki a fél mexikói drogkartellt.
Az elmúlt néhány év jellemző trendje az örökségfilmek előretörése: ezekben pár évtizeddel ezelőtti kedvenceink kicsit megöregedtek, kicsit megcsúnyultak, de még utoljára bebizonyítják, hogy van bennük kraft. A nosztalgiafaktor csúcsra járatása mellett ezeknek a moziknak az a céljuk, hogy egy új közönség számára is vonzóvá tegyék a franchise-t, a régi hősök pedig szép lassan átadják a lantot a fiataloknak. A Bad Boys harmadik része tökéletesen illeszkedik ebbe a tendenciába.
Forgalmazza az InterCom
