A sok szálon futó történet középpontjában a hetvenedik születésnapját ünneplő étterem-tulajdonos, Sojing áll, aki vasmarokkal irányítja családját. Igazi matriárka, aki szelíd erőszakkal terelgeti három lányát, jótékonyan elfojtja a családot mérgező múltbeli konfliktusokat, és méltósággal viseli, hogy csapodár férje elhagyta. Három lánygyermeke a maga módján küzd az eltemetett titkokkal és a hiányzó apával: a legidősebb Csing fittyet hányva a társadalmi elvárásokra, táncosként járja a saját útját, Ju engedelmesen folytatja a családi tradíciót és orvos lesz, de saját lányát megnyomorítja magas elvárásaival, Csia-csia pedig feláldozza egyetemi tanulmányait, hogy átvegye a családi éttermet. A törékeny egyensúly akkor borul fel, amikor az évek óta távol lévő apa meghal.
Hszu szentimentális filmjében ábrázolt érzelmek egyszerre áthatóak és fojtottak, a nagy titkok és az ősrégi epe csak lassan szivárognak fel a felszínre, ettől pedig vontatottá válik az egész. A rendező azonban menti a menthetőt: szemet gyönyörködtető főzési és étkezési jelenetekkel tölti ki az üresjáratokat, komótosan végigjártatja a kamerát a szereplők környezetén, a neonfényes belvároson és a rendezett kerteken. Kicsit elálmosodunk, de azért melengető élményben van részünk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
