Film

Bolti tolvajok

  • Szabó Ádám
  • 2019. február 24.

Mikrofilm

Tolvajtól lopni nem bűn; csak annyit végy el, amennyire szükséged van – szólnak a betyárbecsület előírásai. Mi is csak bólogatunk, amikor az ágrólszakadt kisfiú ételt lop a szupermarketből, sőt, még az őt betanító apa irányába is megenyhülünk, amikor látjuk, hogy legalább megpróbál dolgozni. De hol a határ, ahol a csíny bűnné változik? És mi kell ahhoz, hogy valaki elveszítse szimpátiánkat? Valami ilyesmit fejteget a Bolti tolvajok, hogy végül ettől sokkal messzebb jusson.

Oszamu és családja lopásokból és ügyeskedésből tartja fenn magát – szegényesen, egy kalyibába zsúfolva élnek, de láthatóan boldogok. Egyik este egy magányos kislányba botlanak, aki a dermesztő hideg ellenére az erkélyen bujdosik. Hazaviszik, vacsorát adnak neki és befogadják, hiszen ahol öt embernek van hely, ott elfér egy hatodik is. Hétköznapi képekben bomlik ki a család élete, ahol a mérhetetlen szegénység csak háttér; bármi történik velük, az valahogy mindig egy életigenlő mosolyban vagy egy ölelésben végződik – és mindez még csak művinek sem hat. Ez a feelgood dramedy aztán szinte észrevétlenül megy át kőkemény drámába. A sampon-, csipsz- és ruhalopást felváltják a kevésbé látványos, de egyre nagyobb stiklik, a családtagok pedig lassan a saját maguk által felállított szabályokat sem tartják tiszteletben.

Koreeda Hirokazu érzékenyen építi fel és szépen vezeti végig a filmen tolvajmetaforáját, és szerencsére az erkölcscsősz címére sem pályázik. A valóságban nincsenek ugyanis ökölszabályok és általános tanulságok.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”