Film

Bolti tolvajok

  • Szabó Ádám
  • 2019. február 24.

Mikrofilm

Tolvajtól lopni nem bűn; csak annyit végy el, amennyire szükséged van – szólnak a betyárbecsület előírásai. Mi is csak bólogatunk, amikor az ágrólszakadt kisfiú ételt lop a szupermarketből, sőt, még az őt betanító apa irányába is megenyhülünk, amikor látjuk, hogy legalább megpróbál dolgozni. De hol a határ, ahol a csíny bűnné változik? És mi kell ahhoz, hogy valaki elveszítse szimpátiánkat? Valami ilyesmit fejteget a Bolti tolvajok, hogy végül ettől sokkal messzebb jusson.

Oszamu és családja lopásokból és ügyeskedésből tartja fenn magát – szegényesen, egy kalyibába zsúfolva élnek, de láthatóan boldogok. Egyik este egy magányos kislányba botlanak, aki a dermesztő hideg ellenére az erkélyen bujdosik. Hazaviszik, vacsorát adnak neki és befogadják, hiszen ahol öt embernek van hely, ott elfér egy hatodik is. Hétköznapi képekben bomlik ki a család élete, ahol a mérhetetlen szegénység csak háttér; bármi történik velük, az valahogy mindig egy életigenlő mosolyban vagy egy ölelésben végződik – és mindez még csak művinek sem hat. Ez a feelgood dramedy aztán szinte észrevétlenül megy át kőkemény drámába. A sampon-, csipsz- és ruhalopást felváltják a kevésbé látványos, de egyre nagyobb stiklik, a családtagok pedig lassan a saját maguk által felállított szabályokat sem tartják tiszteletben.

Koreeda Hirokazu érzékenyen építi fel és szépen vezeti végig a filmen tolvajmetaforáját, és szerencsére az erkölcscsősz címére sem pályázik. A valóságban nincsenek ugyanis ökölszabályok és általános tanulságok.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.