Olvadó lelkek

Dzsihadista apák és fiúk, Hitler-rajongó cseh kisember és RSG-dráma – megnéztünk néhány filmet a BIDF idei felhozatalából.

Kiutat kereső, magába zárt lelkek oldódnak fel egy-egy pillanatra a szibériai Norilszkban, ahol kilenc hónapig van tél és nem ritka a mínusz 60 fok. Az anyjával élő negyvenes neonáci Auschwitzban magyarázza egy túlélőnek, hogy nem voltak haláltáborok. A kalifátus eljövetelét hirdető radikális iszlamista családfő egy napon fél lábbal jön haza az aknamentesítésből, a tizenéves fia, Oszama sírva puszilja homlokát. Egy 23 éves lány az ENSZ-ben tart beszédet arról, hogy az Iszlám Állam katonái szexrabszolgaként tartották fogva.

 

Fotó: BIDF

 

Ölésvágy

A nemzetközi kreatív dokumentumfilm-fesztivált öt évvel ezelőtt álmodta meg Sós Ágnes, a Szerelempatak című film rendezője és fia­tal kollégája, Balogh Rita producer. A cél az volt, hogy elérhetővé tegyék itthon a művészi dokumentumfilmet, és közönséget toborozzanak a műfajnak. Sem tematikai, sem műfaji megkötés nincs, csak a minőség számít.
A versenyprogramnak az idén a Meztelen valóság címet adták. De mi is az a kreatív/művészi dokumentumfilm? „Olyan játékfilm-hosszúságú filmművészeti alkotás, amiben a kamera a valóságot rögzíti, nem színészek játékát és nem megrendezett eseményeket. Itthon azért van zavar a fogalom körül, mert nálunk gyakran egyszerűen dokumentumfilmnek hívják a tudományos ismeretterjesztő filmeket, a televíziós magazinműsorokat, a minőségi televíziós oknyomozó dokumentumfilmeket és a beszélő fejes riportokat. Ez lenne egyébként a profi zsurnalizmus, ami szintén nem hiánycikk itthon. A kreatív dokumentumfilmek önálló filmművészeti értéket képviselnek, és leg­inkább moziban kellene őket vetíteni” – mondja Sós Ágnes. „Ilyen filmekkel a BIDF előtt is alig találkozhatott a hazai közönség: egy Oscar-shortlistes film sem kerül be a moziforgalmazásba, ahogy tévében sem vetítik, DVD-kiadás nincs.”

Oscar-shortlistes és Sundance-díjazott például az idei program egyik legsúlyosabb darabja, az Apákról és fiaikról, amelyben Talal Derki visszatért Szíriába, a szülőföldjére, és beférkőzött egy radikális iszlamista család bizalmába. Derki két éven át rögzítette a család mindennapjait, és ahelyett, hogy a miérteket feszegetné, inkább csak jelen van azokban a helyzetekben, amelyekben a dzsihadista apa és gyerekei együtt vannak: ott van akkor, amikor a gyerekek találnak egy beteg madarat, majd büszkén mesélik apjuknak, hogy megölték. Ott van akkor, amikor a kisfiúk bombakészítőset játszanak, míg az apa aknára lép a fronton. Ott van akkor, amikor az apa megveri fiát, mert az verekedett. Jelen van akkor is, amikor a legnagyobb, 13 éves fiú az Iszlám Állam gyerekkatonája lesz. Mindezzel Derki éppen azt tárja a néző elé, amit a legkevésbé szeretne látni: azt, hogy az ölés vágya, a szélsőséges vallási radikalizmus, a háború borzalmai hogyan válnak egy formálódó identitás alapköveivé, hogyan öröklődnek tovább generációról generációra a traumák, a gyűlölet és az erőszak.

BIDF2019 - OF FATHERS AND SONS - APÁKRÓL ÉS FIAIKRÓL from BIDF on Vimeo.

Sós Ágnes szerint az idei filmekben szokatlanul súlyos témák jelennek meg, gyakran a megoldás reménye nélkül. „Nem akarom elijeszteni a nézőket, de miután megnéztem ezeket a filmeket, az az érzés fogalmazódott meg bennem, hogy igenis létezik a gonosz. Nem valahol kívül, másol, hanem az emberben, bennünk. Egyszerre van jelen a jó és a gonosz is, a kérdés csak az, merre billen a mérleg nyelve.” A Putyin szemtanúi közelről követi végig Putyin hatalomba kerülését, a Segélykiáltás egy kínai munkatáborból pedig az emberi jogokat sértő lágereket mutatja meg, az Ez Kongó pedig az afrikai ország frontvonalairól ad jelentést. A Sundance-nyertes Nadia terhében a dzsihadisták foglyaként rendszeresen megerőszakolt fiatal jazidi lány ordítja bele a világba szenvedését. A súlyos lokális és globális konfliktusokat érintő filmek nem maradnak kibeszéletlenül: a BIDF-en minden vetítés után párbeszéd kezdődik, moderátorral és az adott téma szakértőivel, vagy épp a film alkotóival. Nem véletlen, hogy a kiemelt beszélgetéseket az idén a NATO támogatta.

Szintén egy gyilkos eszmék fogságában élő ember hétköznapjaiba vezet be a cseh Vít Klusák filmje, a Daliborek szerint a világ. Csakhogy a gonosz itt nem háborús zónában élő vallási fanatikus, hanem a tisztességes, első ránézésre unalmas kisember, aki még negyven felé is az anyjával él, miközben Hitler után áhítozik, és nő-, cigány- és zsidógyűlölő dalokkal próbál követőket szerezni a YouTube-on. A filmben az abszurdba hajló helyzetek sorozata végül Daliboreket elvezeti Auschwitzba – ahol a kémények árnyékában veti fel egy túlélőnek azt, hogy egyes források szerint Auschwitz egész jó és végül is vidám hely volt. Nem tudjuk, sírjunk vagy nevessünk.

9 hónap tél

A BIDF díjairól egy nemzetközi zsűri, egy nemzetközi diákzsűri és egy nyugdíjaszsűri dönt öt kategóriában. A 25 fős nemzetközi zsűriben ott van például Reisz Gábor, Bödőcs Tibor vagy Lovasi András. A fődíjak mellé 1000 eurós pénzjutalom jár, a Médiatanács ennyivel járult hozzá a fesztiválhoz. „Mi azért indítottuk ezt a fesztivált, és azért dolgozunk rajta több mint húszan, nagyrészt önkéntes alapon, mert azt szeretnénk, hogy ennek a műfajnak legyen itthon közönsége, az őt megillető méltó helye, és eljussunk oda, hogy megérje egy forgalmazónak egy-egy művészi dokumentumfilmet behozni. A célunk az, hogy egyre függetlenebbek legyünk, és egyre több nézőhöz eljussunk” – mondja Sós a fesztivál jövőjéről.

De nemcsak megrázó filmek lesznek az idei BIDF-en. A francia François-Xavier Destors Olvadó lelkek című alkotása a szibériai sarkvidékre, az egykori gulag romjaira épített iparvárosba, a 180 ezres Norilszkba repíti nézőjét. Miközben a fagyos utcákat és futurisztikus gyárkéményeket nézzük, Norilszk lakói elmesélik, hogyan kerültek ide egy jobb élet reményében, és azóta hogyan reménykednek mindennap abban, hogy egyszer elhagyják a várost. De az Olvadó lelkek akkor válik igazán érdekessé, amikor a norilszkiak arról vallanak, hogy minden nehézség ellenére valami magnetikus erő a városban tartja őket. Egy erő, ami visszahúz és megköt. Összecsúszik a földrajzi környezet és a pszichológiai attitűd, és kirajzolódik egy pszichogeográfiai térkép: Norilszk nem kívül van, hanem odabent, nem körülvesz, hanem kitölt.

„Ha a magyar forrásokra kellene alapozni a fesztivált, nem lehetne nemzetközi. Tized­akkora a költségvetésünk, mint egy hasonló cseh fesztiválnak. A NATO több pénzzel támogatott minket, mint bármelyik magyar fél” – mondja Sós Ágnes a fesztivál anyagi hátteréről. „A Magyar Nemzeti Filmalap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásából képtelenség nemzetközi filmfesztivált rendezni. Néhány filmre futotta volna. Nem beszélve azokról a költségekről, mint a munkatársak megbecsülése és a reklám, ami számunkra ismeretlen.” A különböző követségek és kulturális intézetek, illetve a Norvég Alap adott még pénzt a fesztiválra, de van olyan nagykövetség is, amely borral járult hozzá az eseményhez. Nagy gondot okozott, hogy bár a fesztivál nevében is szerepel a Budapest szó, s a világ minden országában elsősorban a fesztivál helyszínének otthont adó város a fő támogató, a fővárostól ezúttal nem érkezett támogatás. „Ha ez így marad, jövőre kivesszük a Budapest szót a névből.”

A fesztivál január 28-án indul a Cinema City Arenában.