film

Botrány

  • 2020. február 16.

Mikrofilm

Roger Ailes, a nyíltan pártos, a tényeket egy bizonyos narratívába illesztve tálaló s ezt az elfogultságot büszkén vállaló televíziózás megteremtője sokat tett az újságírás éthoszának megsemmisítéséért. Az, hogy mára a hírfogyasztó nagyközönség egyik halmaza a részére kialakított buborékban élheti át a tájékozottság hamis illúzióját, míg a másik gyanakvással tekint minden tömegmédiumra – nagyrészt neki köszönhető. Mégsem az áldatlan uszításba bukott bele az amerikai Fox hírcsatorna alapító igazgatója. Hanem a csatorna műsorvezető-sztárjainak évtizedeken át folytatott molesztálásába. A botrány kipattanásának

A nagy dobás Oscar-díjas nyomdokain haladó feldolgozása alakilag semmi újat nem mond. Tudjuk, ki a rossz ember, ki a jó, látjuk, hogy előbb nem akar kiderülni az igazság, de aztán valaki veszi a bátorságot és megvív a Nagy Kapitalista Sárkánnyal, pedig az aberrált vezér mögött nemcsak egy tőkeerős médiamágnás áll, de az egész, po­zícióját féltő, konzervatív, és persze férfiközpontú establishment, Trumpig bezárólag. Az igazság előtt még a legnagyobb gonosznak is meg kell hajolnia, úgyhogy a világ rendje már megint helyreáll. Ha eltekintünk a film politikai preferenciáitól, az ékegyszerűségű nar­ratíva megállná a helyét akár a Fox News műsorán is. Az Üzenet megértését nemcsak ennek a valós eseményekre hivatkozó filmnek merőben kitalált szereplői segítik, de az az apró korrekció is, hogy a rasszista oktondiskodása miatt a közelmúltban immár a konkurens tévé képernyőjéről levett Megyn Kelly itt példásan etikus protagonista.

Forgalmazza a Freeman Film

 

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”