A címszereplő író és polihisztor neve nem alaptalanul szinonimája a nőcsábász kalandornak. Egyik leghíresebb afférja mégis egy el nem hált szerelem, melynek kínjait érzékletesen írja le emlékirataiban. Egy Londonban élő ifjú prostituált ígéretes megközelíthetetlenségével az öngyilkosság szélére kergeti a gyakorlott hódítót. Ezt a kettős vereséggel záruló harcot dolgozta fel Buñuel A vágy titokzatos tárgya c. klasszikus filmjében, elszakadva az eredeti történet idejétől, környezetétől és szereplőitől, viszont „a” férfi s „a” nő között az uralomért folytatott örök küzdelem allegóriájává tágítva az esetet.
Benoît Jacquot filmje követi az emlékiratot, ám dekorativitásban és közhelyes bölcselkedésben elvesző feldolgozásából pont az egyetlen lényeges elem, az őrjítő vágy hiányzik. Vincent Lindon kiváló színész – de az az izzó szenvedély, amellyel a más filmjeinek sorsüldözött alakjai az emberi létezés tragikus volta ellen lázadnak, egészen más természetű, mint amit a beteljesedni nem tudó szerelmi vágy itt kivált. Snassz parókába kényszerített Casanovája nemcsak jóval idősebb annál, mint amennyi az Emlékiratok szerzője a londoni kaland idején volt, de nélkülözi mindazt a sármot, hódításra kész galantériát is, amitől elhisszük neki, hogy (a gonosz játszmát folytató kurtizán kivételével) képes megdobogtatni minden női szívet. Egyszerűen nincs affér, ami megtörténhetne, nincs kémia közte és a vágy célját amúgy eléggé enerváltan megjelenítő Stacy Martin között. Hiányoznak az emberek az artisztikusan bevilágított, gazdag díszletekből.
Forgalmazza az ADS Service
