Film

Close

Mikrofilm

A feminizmus sokszor nem elég. Vicky Jewson akcióthrillere papíron csodás lenne: női rendező, két komplexnek szánt nőalak… A Jason Bourne-filmek női átiratának szánt Close alkotói szándéka szerint visszanyúlna a klasszikus, fizikai alapú akciófilmekhez a mai speciális effektekkel feldúsított látványmozik ellenében, visszacsempészné az érzelmi mélységet az öldöklések közti szünetekbe, de hiába e jól hangzó koncepció, ha az egyetlen emlékezetes momentum Noomi Rapace fizikálisan lenyűgöző, visszafogottan feszült és egyszerű játéka.

Sam (Noomi Rapace) a múltja démonaitól gyötört zsoldos, aki látszólag egyszerű, de jövedelmező megbízatást kap: el kell elkísérnie egy marokkói erődszerű luxusvillába egy foszfátbányászattal foglalkozó cég fiatal örökösnőjét (Sophie Nélisse), amíg annak mostohaanyja lebonyolít egy üzletet zambiai partnereivel. A villát persze támadás éri, és a két nőnek menekülnie kell, miközben csak egymásra számíthatnak. Zoénak az anyjával, Samnek pedig a gyermekével kapcsolatos traumái vannak, így némileg vonakodva egymásra találnak, a film pedig hamar és idegesen rövidre zárja a helyzetben megbúvó homoerotikus mellékzöngéket egy teljesen felesleges és hamar kiiktatott férfialakkal.

Közben a csupasz és naturalista akciójelenetek mintha kizárólag arra íródtak volna, hogy a szívós, agilis Rapace fizikai adottságai teljes pompájukban megmutatkozhassanak mindenféle vizuális segédeszköz vagy mutatós helyszín beiktatása nélkül. Amikor viszont Jewson mélyebb állításokat tenne, akkor a Close csúfos kudarcot vall.

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.