Film

Szökés Pretoriából

  • 2020. május 23.

Mikrofilm

A fogságból való szabadulás archetipikus története különösen alkalmas megfilmesítésre. Ahogy az alagutat ássa, az álkulcsot reszelgeti, a megfelelő pillanat eljövetelét szervezi az igazságtalanul bebörtönzött rab (valódi bűnöző szerepeltetése ellenjavallt, egy rablógyilkossal nem üdvös azonosulni), az önmagában elég a néző zsöllyébe szegezéséhez. A Monte Cristo grófja számtalan feldolgozásától az Egy halálraítélt megszökött filmklasszikusán át a kasszasikeres Pillangóig vagy A remény rabjaiig ez az egyik legkedveltebb zsáner.

A bebörtönzött dél-afrikai (fehér!) polgárjogi aktivisták bravúros 1979. karácsonyi szökését feldolgozó film biztonsági játékot űz. Hősei a jó oldalon állnak, erre időnként humanista szólamok hangoztatásával emlékeztetik a közönséget. A főhős találékony kézművesként álkulcsokat s más, a szökést elősegítő szerkezeteket készít, ha kudarcot vall, újrakezdi, kitart és példát mutat társainak. A rezsim fenntartói pedig (bírótól börtön­őrig) elemi gonoszságú, az elnyomásban kéjelgő rasszisták. Mindez meglehet, korrekten közvetíti a faji elkülönítés rettenetes ideológiáján alapuló terrorállam viszonyait, de a film voltaképpeni tárgyához nem sok köze van. A szökés sikere egy percig sem kétséges, a miliő, a környezetfestés viszont nem emeli ki a filmet a középszerű thrillerek sivatagából. Pedig az obligát kulcsreszelgetésnél izgalmasabb, hogy mi van a bíró fáradt megvetése mögött, s az apartheid eszméjét elfogadó fehér társadalom sajátos rétegzettsége (miért búr minden smasszer?) is megért volna egy kicsivel elmélyültebb bemutatást.

Online elérhető

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.