Tévésorozat

Gentefied

  • Szabó Ádám
  • 2020. május 23.

Mikrofilm

Mivel fix előfizetői bázisra támaszkodik, a Netflix megteheti, hogy kiszolgálja azt a közönségréteget is, amely ugyan egyre növekszik, ám a hagyományos tévé számára még mindig láthatatlan: a Gentefied például a latinókat célozza meg, de persze úgy, hogy az mindenkinek szórakoztató legyen.

Nehéz idők járnak egy kis mexikói családi étteremre: a környék dzsentrifikációja miatt a bérleti díj növekszik, de a törzsközönségnek számító spanyolajkúak egyre nehezebben tudnak megélni, így a bevétel folyamatosan csökken. Az éttermet vezető Papának tehát meg kell felelnie visszajáró vendégeinek, miközben meg is kell újulnia, hogy újabbakat szerezzen. Lényegében ez a kérdés gyötri a sorozat összes szereplőjét: mennyit engedjek identitásomból, hogy még önmagam maradjak? Csak hát az egyes történetszálak nem újabb és újabb jelentésréteget pakolnak a nagyon is valós felvetésre, hanem részről részre ugyanazokat a köröket futják le. A művészeti babérokra törő lánynak meg kell tanulnia úgy kiteljesedni, hogy közben ne adja el magát; a profi séfnek készülő fiúnak az amerikai álom hajszolása közben meg kell őriznie mexikói gyökereit; Papának olyan burritót kell alkotnia, amelyet a mariachik is elfogadnak. A Gentefied úgy foglalkozik az Amerikába szakadt latinók identitásválságával, hogy közben minden hozzájuk köthető sztereotípiát felhasznál – elvégre a Netflix azokat is igyekszik kiszolgálni, akiknek Mexikóról csak a sombrero jut eszükbe. Pedig a One Day at a Time ugyanitt már bemutatta, hogy lehet mindezt eredeti módon is művelni.

Elérhető a Netflixen

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.