Mivel fix előfizetői bázisra támaszkodik, a Netflix megteheti, hogy kiszolgálja azt a közönségréteget is, amely ugyan egyre növekszik, ám a hagyományos tévé számára még mindig láthatatlan: a Gentefied például a latinókat célozza meg, de persze úgy, hogy az mindenkinek szórakoztató legyen.
Nehéz idők járnak egy kis mexikói családi étteremre: a környék dzsentrifikációja miatt a bérleti díj növekszik, de a törzsközönségnek számító spanyolajkúak egyre nehezebben tudnak megélni, így a bevétel folyamatosan csökken. Az éttermet vezető Papának tehát meg kell felelnie visszajáró vendégeinek, miközben meg is kell újulnia, hogy újabbakat szerezzen. Lényegében ez a kérdés gyötri a sorozat összes szereplőjét: mennyit engedjek identitásomból, hogy még önmagam maradjak? Csak hát az egyes történetszálak nem újabb és újabb jelentésréteget pakolnak a nagyon is valós felvetésre, hanem részről részre ugyanazokat a köröket futják le. A művészeti babérokra törő lánynak meg kell tanulnia úgy kiteljesedni, hogy közben ne adja el magát; a profi séfnek készülő fiúnak az amerikai álom hajszolása közben meg kell őriznie mexikói gyökereit; Papának olyan burritót kell alkotnia, amelyet a mariachik is elfogadnak. A Gentefied úgy foglalkozik az Amerikába szakadt latinók identitásválságával, hogy közben minden hozzájuk köthető sztereotípiát felhasznál – elvégre a Netflix azokat is igyekszik kiszolgálni, akiknek Mexikóról csak a sombrero jut eszükbe. Pedig a One Day at a Time ugyanitt már bemutatta, hogy lehet mindezt eredeti módon is művelni.
Elérhető a Netflixen
