Családi drámát és ukrán dokumentumfilmet díjaztak a Sundance fesztiválon

Mikrofilm

A fődíjat Alessandra Lacorazza In The Summer című filmje nyerte.

Még véget sem ért a mostani díjszezon, a Sundance Filmfesztivállal máris elkezdődik a következő: a Robert Redfordhoz köthető függetlenfilmes mustra idén ünnepli 40. születésnapját – ennek tiszteletére meg is választották a Whiplasht történetük legjobb filmjének –, és bár egyre gyakrabban kelnek el az itteni filmek rekordáron, ami némiképp aláássa az indie-jelleg báját, az esemény még mindig a saját útján jár. A legtöbb jelentősebb fesztivált hónapokkal később rendezik, a Sundance-re azonban januárban kerül sor; akkor, amikor még mindig nem tudni például, az előző évi itt bemutatott filmek közül bármelyik elnyerte-e az Oscart. A seregszemle rangját mutatja, hogy több itteni film verseng majd az Akadémia aranyszobrocskájáért: az Előző életek a filmek és az eredeti forgatókönyvek, a 20 nap Mariupolban és a The Eternal Memory pedig a dokuk között versenyez. De az elmúlt évek Oscar-sikerei tele voltak Sudance-es filmekkel: ilyen volt a fődíjat is elnyerő CODA és A nomádok földje; a Minari – A családom története, az Ígéretes fiatal nő, a Sráckor, A régi város, vagy a 21. század legjobb forgatókönyvének is megválasztott Tűnj el!. Úgy nézzünk tehát a mostani díjazottakra is, hogy azokkal könnyedén találkozhatunk az Oscar-jelöltek között is – jövőre.

A fődíjat jelentő drámai Grand Jury Prize-t Alessandra Lacorazza In The Summer című filmje nyerte el. Főhőse egy testvérpár, akik a nyarat apjuknál töltik Új-Mexikóban, és ezek a látogatások pedig egész életükre hatással vannak. Ez Lacorazza játékfilmes bemutatkozása, amivel a legjobb rendezés díját is hazvihette. Az apát alakító Remé Pérez Joglar ’Residente’ néven ismert puertó ricói rappernek-énekesnek számít, a kritikák pedig külön kiemelték a játékát.

A dokumentumfilmes fődíj Brendan Bellomo és Slavas Leontyev Porcelain War című filmjéé lett, amely az ukrajnai háborút mutatja be. Leontyev maga is részt vett a harcokban, a frontvonalon rögzített képeit használták fel a dokuban.

Elismerést vihetett haza Jesse Eisenberg is, akit színészként olyan filmekből ismerhetünk, mint a Social Network – A közösségi háló vagy az Adventureland – Kalandpark. De ő volt a főszereplője a tavalyi Fleishman bajban van című sorozatnak is, amivel kapcsolatban mi is interjúztunk vele. Eisenberg két éve ugyancsak a Sundance-en mutatkozott be rendezőként When You Finish Saving the World című családi dramedyjével, most pedig máris visszatért következő rendezői próbálkozásával. Az A Real Pain című keserédes komédiája egy testvérpárról szól, akik Lengyelországba utaznak hogy utánajárjanak nagymamájuk halálának, közben pedig a holokauszttal is megismerkednek. Eisenberg nemcsak rendezte, de maga is írta a filmet, illetve az egyik főszerepben is feltűnik; partnere az Utódlásért nemrég agyondíjazott Kieran Culkin. Az A Real Pain elnyerte a forgatókönyveket díjazó Waldo Salt Screenwriting Awardot.

A filmet egy napon belül azonnal meg is vették: az Oscar-sikerekre specializálódott Searchlight 10 millió dollárt fizetett érte és azt tervezik, még idén széles körben moziba küldik. Ez azonban az elemzések szerint inkább kivételnek számít, és elsősorban Eisenberg sztárstátuszának szól: az előző évektől eltérően idén nem voltak hatalmas licitháborúk, a COVID után a stúdiók még mindig óvatosan költenek. A Thelma című akciókomédia, amelyben a 94 éves June Squibb (akit 2014-ben, a Nebraskáért jelöltek Oscarra) száll szembe egy unokázós csalóval, ugyanúgy nem talált egyelőre forgalmazót, mint a My Old Ass című tinikomédia, melyben az elmúlt évek olyan felemelkedő sztárjai szerepelnek, mint Aubrey Plaza (A Fehér Lótusz; Emily the Criminal) és Maddie Ziegler (akit Sia videóklippjeiből és a West Side Storyból ismerhetünk). A legnagyobb összegért az It’s What Inside című horrorkomédia kelt el, amely egy esküvői elő-partin játszódik, ahol régi románcok élednek újra, a feszültség pedig az egekig szökik. Greg Jardon filmjéért a Netflix 17 millió dollárt fizetett, ezzel pedig a fesztivál történetének hatodik legnagyobb bizniszévé vált, de még így is jócskán elmarad a CODA rekorddöntő 25 milliójától, amit az Apple fizetett érte.

Bemutatták az egykori Supermant alakító Christopher Reeve-ről szóló dokumentumfilmet, a Super/Man: The Christopher Reeve Storyt pedig álló ovációval ünnepelték. Hasonló sikert aratott a Will & Harper, ami arról szól, hogy Will Ferrell komikus tanúja lesz jóbarátja, Harper Steele transz átalakulásának.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.