Családi drámát és ukrán dokumentumfilmet díjaztak a Sundance fesztiválon

Mikrofilm

A fődíjat Alessandra Lacorazza In The Summer című filmje nyerte.

Még véget sem ért a mostani díjszezon, a Sundance Filmfesztivállal máris elkezdődik a következő: a Robert Redfordhoz köthető függetlenfilmes mustra idén ünnepli 40. születésnapját – ennek tiszteletére meg is választották a Whiplasht történetük legjobb filmjének –, és bár egyre gyakrabban kelnek el az itteni filmek rekordáron, ami némiképp aláássa az indie-jelleg báját, az esemény még mindig a saját útján jár. A legtöbb jelentősebb fesztivált hónapokkal később rendezik, a Sundance-re azonban januárban kerül sor; akkor, amikor még mindig nem tudni például, az előző évi itt bemutatott filmek közül bármelyik elnyerte-e az Oscart. A seregszemle rangját mutatja, hogy több itteni film verseng majd az Akadémia aranyszobrocskájáért: az Előző életek a filmek és az eredeti forgatókönyvek, a 20 nap Mariupolban és a The Eternal Memory pedig a dokuk között versenyez. De az elmúlt évek Oscar-sikerei tele voltak Sudance-es filmekkel: ilyen volt a fődíjat is elnyerő CODA és A nomádok földje; a Minari – A családom története, az Ígéretes fiatal nő, a Sráckor, A régi város, vagy a 21. század legjobb forgatókönyvének is megválasztott Tűnj el!. Úgy nézzünk tehát a mostani díjazottakra is, hogy azokkal könnyedén találkozhatunk az Oscar-jelöltek között is – jövőre.

A fődíjat jelentő drámai Grand Jury Prize-t Alessandra Lacorazza In The Summer című filmje nyerte el. Főhőse egy testvérpár, akik a nyarat apjuknál töltik Új-Mexikóban, és ezek a látogatások pedig egész életükre hatással vannak. Ez Lacorazza játékfilmes bemutatkozása, amivel a legjobb rendezés díját is hazvihette. Az apát alakító Remé Pérez Joglar ’Residente’ néven ismert puertó ricói rappernek-énekesnek számít, a kritikák pedig külön kiemelték a játékát.

A dokumentumfilmes fődíj Brendan Bellomo és Slavas Leontyev Porcelain War című filmjéé lett, amely az ukrajnai háborút mutatja be. Leontyev maga is részt vett a harcokban, a frontvonalon rögzített képeit használták fel a dokuban.

Elismerést vihetett haza Jesse Eisenberg is, akit színészként olyan filmekből ismerhetünk, mint a Social Network – A közösségi háló vagy az Adventureland – Kalandpark. De ő volt a főszereplője a tavalyi Fleishman bajban van című sorozatnak is, amivel kapcsolatban mi is interjúztunk vele. Eisenberg két éve ugyancsak a Sundance-en mutatkozott be rendezőként When You Finish Saving the World című családi dramedyjével, most pedig máris visszatért következő rendezői próbálkozásával. Az A Real Pain című keserédes komédiája egy testvérpárról szól, akik Lengyelországba utaznak hogy utánajárjanak nagymamájuk halálának, közben pedig a holokauszttal is megismerkednek. Eisenberg nemcsak rendezte, de maga is írta a filmet, illetve az egyik főszerepben is feltűnik; partnere az Utódlásért nemrég agyondíjazott Kieran Culkin. Az A Real Pain elnyerte a forgatókönyveket díjazó Waldo Salt Screenwriting Awardot.

A filmet egy napon belül azonnal meg is vették: az Oscar-sikerekre specializálódott Searchlight 10 millió dollárt fizetett érte és azt tervezik, még idén széles körben moziba küldik. Ez azonban az elemzések szerint inkább kivételnek számít, és elsősorban Eisenberg sztárstátuszának szól: az előző évektől eltérően idén nem voltak hatalmas licitháborúk, a COVID után a stúdiók még mindig óvatosan költenek. A Thelma című akciókomédia, amelyben a 94 éves June Squibb (akit 2014-ben, a Nebraskáért jelöltek Oscarra) száll szembe egy unokázós csalóval, ugyanúgy nem talált egyelőre forgalmazót, mint a My Old Ass című tinikomédia, melyben az elmúlt évek olyan felemelkedő sztárjai szerepelnek, mint Aubrey Plaza (A Fehér Lótusz; Emily the Criminal) és Maddie Ziegler (akit Sia videóklippjeiből és a West Side Storyból ismerhetünk). A legnagyobb összegért az It’s What Inside című horrorkomédia kelt el, amely egy esküvői elő-partin játszódik, ahol régi románcok élednek újra, a feszültség pedig az egekig szökik. Greg Jardon filmjéért a Netflix 17 millió dollárt fizetett, ezzel pedig a fesztivál történetének hatodik legnagyobb bizniszévé vált, de még így is jócskán elmarad a CODA rekorddöntő 25 milliójától, amit az Apple fizetett érte.

Bemutatták az egykori Supermant alakító Christopher Reeve-ről szóló dokumentumfilmet, a Super/Man: The Christopher Reeve Storyt pedig álló ovációval ünnepelték. Hasonló sikert aratott a Will & Harper, ami arról szól, hogy Will Ferrell komikus tanúja lesz jóbarátja, Harper Steele transz átalakulásának.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.