Családi drámát és ukrán dokumentumfilmet díjaztak a Sundance fesztiválon

Mikrofilm

A fődíjat Alessandra Lacorazza In The Summer című filmje nyerte.

Még véget sem ért a mostani díjszezon, a Sundance Filmfesztivállal máris elkezdődik a következő: a Robert Redfordhoz köthető függetlenfilmes mustra idén ünnepli 40. születésnapját – ennek tiszteletére meg is választották a Whiplasht történetük legjobb filmjének –, és bár egyre gyakrabban kelnek el az itteni filmek rekordáron, ami némiképp aláássa az indie-jelleg báját, az esemény még mindig a saját útján jár. A legtöbb jelentősebb fesztivált hónapokkal később rendezik, a Sundance-re azonban januárban kerül sor; akkor, amikor még mindig nem tudni például, az előző évi itt bemutatott filmek közül bármelyik elnyerte-e az Oscart. A seregszemle rangját mutatja, hogy több itteni film verseng majd az Akadémia aranyszobrocskájáért: az Előző életek a filmek és az eredeti forgatókönyvek, a 20 nap Mariupolban és a The Eternal Memory pedig a dokuk között versenyez. De az elmúlt évek Oscar-sikerei tele voltak Sudance-es filmekkel: ilyen volt a fődíjat is elnyerő CODA és A nomádok földje; a Minari – A családom története, az Ígéretes fiatal nő, a Sráckor, A régi város, vagy a 21. század legjobb forgatókönyvének is megválasztott Tűnj el!. Úgy nézzünk tehát a mostani díjazottakra is, hogy azokkal könnyedén találkozhatunk az Oscar-jelöltek között is – jövőre.

A fődíjat jelentő drámai Grand Jury Prize-t Alessandra Lacorazza In The Summer című filmje nyerte el. Főhőse egy testvérpár, akik a nyarat apjuknál töltik Új-Mexikóban, és ezek a látogatások pedig egész életükre hatással vannak. Ez Lacorazza játékfilmes bemutatkozása, amivel a legjobb rendezés díját is hazvihette. Az apát alakító Remé Pérez Joglar ’Residente’ néven ismert puertó ricói rappernek-énekesnek számít, a kritikák pedig külön kiemelték a játékát.

A dokumentumfilmes fődíj Brendan Bellomo és Slavas Leontyev Porcelain War című filmjéé lett, amely az ukrajnai háborút mutatja be. Leontyev maga is részt vett a harcokban, a frontvonalon rögzített képeit használták fel a dokuban.

Elismerést vihetett haza Jesse Eisenberg is, akit színészként olyan filmekből ismerhetünk, mint a Social Network – A közösségi háló vagy az Adventureland – Kalandpark. De ő volt a főszereplője a tavalyi Fleishman bajban van című sorozatnak is, amivel kapcsolatban mi is interjúztunk vele. Eisenberg két éve ugyancsak a Sundance-en mutatkozott be rendezőként When You Finish Saving the World című családi dramedyjével, most pedig máris visszatért következő rendezői próbálkozásával. Az A Real Pain című keserédes komédiája egy testvérpárról szól, akik Lengyelországba utaznak hogy utánajárjanak nagymamájuk halálának, közben pedig a holokauszttal is megismerkednek. Eisenberg nemcsak rendezte, de maga is írta a filmet, illetve az egyik főszerepben is feltűnik; partnere az Utódlásért nemrég agyondíjazott Kieran Culkin. Az A Real Pain elnyerte a forgatókönyveket díjazó Waldo Salt Screenwriting Awardot.

A filmet egy napon belül azonnal meg is vették: az Oscar-sikerekre specializálódott Searchlight 10 millió dollárt fizetett érte és azt tervezik, még idén széles körben moziba küldik. Ez azonban az elemzések szerint inkább kivételnek számít, és elsősorban Eisenberg sztárstátuszának szól: az előző évektől eltérően idén nem voltak hatalmas licitháborúk, a COVID után a stúdiók még mindig óvatosan költenek. A Thelma című akciókomédia, amelyben a 94 éves June Squibb (akit 2014-ben, a Nebraskáért jelöltek Oscarra) száll szembe egy unokázós csalóval, ugyanúgy nem talált egyelőre forgalmazót, mint a My Old Ass című tinikomédia, melyben az elmúlt évek olyan felemelkedő sztárjai szerepelnek, mint Aubrey Plaza (A Fehér Lótusz; Emily the Criminal) és Maddie Ziegler (akit Sia videóklippjeiből és a West Side Storyból ismerhetünk). A legnagyobb összegért az It’s What Inside című horrorkomédia kelt el, amely egy esküvői elő-partin játszódik, ahol régi románcok élednek újra, a feszültség pedig az egekig szökik. Greg Jardon filmjéért a Netflix 17 millió dollárt fizetett, ezzel pedig a fesztivál történetének hatodik legnagyobb bizniszévé vált, de még így is jócskán elmarad a CODA rekorddöntő 25 milliójától, amit az Apple fizetett érte.

Bemutatták az egykori Supermant alakító Christopher Reeve-ről szóló dokumentumfilmet, a Super/Man: The Christopher Reeve Storyt pedig álló ovációval ünnepelték. Hasonló sikert aratott a Will & Harper, ami arról szól, hogy Will Ferrell komikus tanúja lesz jóbarátja, Harper Steele transz átalakulásának.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.