Családi drámát és ukrán dokumentumfilmet díjaztak a Sundance fesztiválon

Mikrofilm

A fődíjat Alessandra Lacorazza In The Summer című filmje nyerte.

Még véget sem ért a mostani díjszezon, a Sundance Filmfesztivállal máris elkezdődik a következő: a Robert Redfordhoz köthető függetlenfilmes mustra idén ünnepli 40. születésnapját – ennek tiszteletére meg is választották a Whiplasht történetük legjobb filmjének –, és bár egyre gyakrabban kelnek el az itteni filmek rekordáron, ami némiképp aláássa az indie-jelleg báját, az esemény még mindig a saját útján jár. A legtöbb jelentősebb fesztivált hónapokkal később rendezik, a Sundance-re azonban januárban kerül sor; akkor, amikor még mindig nem tudni például, az előző évi itt bemutatott filmek közül bármelyik elnyerte-e az Oscart. A seregszemle rangját mutatja, hogy több itteni film verseng majd az Akadémia aranyszobrocskájáért: az Előző életek a filmek és az eredeti forgatókönyvek, a 20 nap Mariupolban és a The Eternal Memory pedig a dokuk között versenyez. De az elmúlt évek Oscar-sikerei tele voltak Sudance-es filmekkel: ilyen volt a fődíjat is elnyerő CODA és A nomádok földje; a Minari – A családom története, az Ígéretes fiatal nő, a Sráckor, A régi város, vagy a 21. század legjobb forgatókönyvének is megválasztott Tűnj el!. Úgy nézzünk tehát a mostani díjazottakra is, hogy azokkal könnyedén találkozhatunk az Oscar-jelöltek között is – jövőre.

A fődíjat jelentő drámai Grand Jury Prize-t Alessandra Lacorazza In The Summer című filmje nyerte el. Főhőse egy testvérpár, akik a nyarat apjuknál töltik Új-Mexikóban, és ezek a látogatások pedig egész életükre hatással vannak. Ez Lacorazza játékfilmes bemutatkozása, amivel a legjobb rendezés díját is hazvihette. Az apát alakító Remé Pérez Joglar ’Residente’ néven ismert puertó ricói rappernek-énekesnek számít, a kritikák pedig külön kiemelték a játékát.

A dokumentumfilmes fődíj Brendan Bellomo és Slavas Leontyev Porcelain War című filmjéé lett, amely az ukrajnai háborút mutatja be. Leontyev maga is részt vett a harcokban, a frontvonalon rögzített képeit használták fel a dokuban.

Elismerést vihetett haza Jesse Eisenberg is, akit színészként olyan filmekből ismerhetünk, mint a Social Network – A közösségi háló vagy az Adventureland – Kalandpark. De ő volt a főszereplője a tavalyi Fleishman bajban van című sorozatnak is, amivel kapcsolatban mi is interjúztunk vele. Eisenberg két éve ugyancsak a Sundance-en mutatkozott be rendezőként When You Finish Saving the World című családi dramedyjével, most pedig máris visszatért következő rendezői próbálkozásával. Az A Real Pain című keserédes komédiája egy testvérpárról szól, akik Lengyelországba utaznak hogy utánajárjanak nagymamájuk halálának, közben pedig a holokauszttal is megismerkednek. Eisenberg nemcsak rendezte, de maga is írta a filmet, illetve az egyik főszerepben is feltűnik; partnere az Utódlásért nemrég agyondíjazott Kieran Culkin. Az A Real Pain elnyerte a forgatókönyveket díjazó Waldo Salt Screenwriting Awardot.

A filmet egy napon belül azonnal meg is vették: az Oscar-sikerekre specializálódott Searchlight 10 millió dollárt fizetett érte és azt tervezik, még idén széles körben moziba küldik. Ez azonban az elemzések szerint inkább kivételnek számít, és elsősorban Eisenberg sztárstátuszának szól: az előző évektől eltérően idén nem voltak hatalmas licitháborúk, a COVID után a stúdiók még mindig óvatosan költenek. A Thelma című akciókomédia, amelyben a 94 éves June Squibb (akit 2014-ben, a Nebraskáért jelöltek Oscarra) száll szembe egy unokázós csalóval, ugyanúgy nem talált egyelőre forgalmazót, mint a My Old Ass című tinikomédia, melyben az elmúlt évek olyan felemelkedő sztárjai szerepelnek, mint Aubrey Plaza (A Fehér Lótusz; Emily the Criminal) és Maddie Ziegler (akit Sia videóklippjeiből és a West Side Storyból ismerhetünk). A legnagyobb összegért az It’s What Inside című horrorkomédia kelt el, amely egy esküvői elő-partin játszódik, ahol régi románcok élednek újra, a feszültség pedig az egekig szökik. Greg Jardon filmjéért a Netflix 17 millió dollárt fizetett, ezzel pedig a fesztivál történetének hatodik legnagyobb bizniszévé vált, de még így is jócskán elmarad a CODA rekorddöntő 25 milliójától, amit az Apple fizetett érte.

Bemutatták az egykori Supermant alakító Christopher Reeve-ről szóló dokumentumfilmet, a Super/Man: The Christopher Reeve Storyt pedig álló ovációval ünnepelték. Hasonló sikert aratott a Will & Harper, ami arról szól, hogy Will Ferrell komikus tanúja lesz jóbarátja, Harper Steele transz átalakulásának.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.