Forman a cenzorokkal bújócskázik, a tanárnő önbíráskodik
Screenshot_2020-02-11_at_13.42.35.png

Forman a cenzorokkal bújócskázik, a tanárnő önbíráskodik

  • Szabó Ádám
  • 2020. február 11.

Mikrofilm

Nézettségi csúcsot döntő, maratont futó nők; panelkapcsolatok és egy szkinhead megváltás-sztorija is megnézhető a Cseh Filmkarneválon. No meg Miloš Forman, aki az otthonába is betekintést enged.

1938-ban járunk, a német csapatok már ott lihegnek Csehszlovákia nyakában, az egész országban feszült a helyzet. Egy mindössze 6 éves kisfiút szülei a helyi, apró moziba visznek. A legnépszerűbb cseh operát játsszák, Bedřich Smetana Az eladott menyasszonyát – némafilm-változatban.

A függöny felgördül, a szereplők táncolnak, a kórus énekelni kezd, mindebből a nézők persze csak a darabos mozgást és a tátogást látják. Egyszer csak a nézőtéren ülők elkezdik énekelni a jól ismert dallamokat; a mozi megtelik élettel, és a némafilm sem néma többé. A szülei mellett ülő kisfiút lenyűgözi az élmény, azonnal beleszeret a mozgóképbe, és elhatározza: ő is filmeket akar készíteni!

A gyereket Miloš Formannak hívják,

a történet pedig az idei Cseh Filmkarneválon vetítendő Forman vs. Forman című portréfilmből származik. Cseh filmről gyakorlatilag lehetetlen a rendező nevének említése nélkül beszélni, de a budapesti Filmkarnevál sem jöhetett volna létre nélküle: évekkel ezelőtt ő inspirálta ugyanis a szervezőket.

A 2010-es, Forman születésnapja alkalmából megrendezett első Cseh Filmkarneválon még csak az ő filmjeiből tartottak retrospektív vetítést, az elmúlt években azonban az esemény fókusza a múltról a jelenre helyeződött: idén már az év legsikeresebb és legnagyobb visszhangot kiváltó cseh filmjeit tűzik műsorra.

Csehországban tavaly 45 mozi készült, így volt miből válogatni – a programba bekerült hat film betekintést enged abba, milyen témák foglalkoztatják a feltörekvő cseh rendezőket, vagy épp mely saját gyártású filmekre ömlenek a nézők az országban.

A programsorozat egyik legérdekesebb darabja a már említett Forman vs. Forman című dokumentumfilm. Helena Třeštíková és Jakub Hejna alkotása Cannes-ban debütált és kiváló betekintést enged az egyik legismertebb cseh filmrendező életébe. Fordulatok címmel magyarul is megjelent a rendező regényes önéletrajza, a Forman vs. Forman viszont azoknak is nyújthat újdonságot, akik olvasták a visszaemlékezést.

A rendező eddig még nem látott, archív felvételeken és interjúkon beszél pályájáról, egyes filmjeinek hátteréről és családi tragédiáiról is. Mint korai filmjeiről elmondja, a fő inspirációt az unalomra való reagálás jelentette számára: olyan mozikat szeretett volna készíteni, amelyek az akkoriban divatos propagandafilmek tökéletes ellentétei.

A sokszínű cseh újhullámot is ez tartotta össze: az elnyomó hatalom, a cenzorok és a poros, idejétmúlt filmkészítési metódusok elleni lázadás. A 60-as évekre Forman mégis derűsen tekint vissza:

a cenzorokkal való játék olyan volt számára, mint a bújócskázás.

A közel másfél órás film legalább olyan fordulatos, mint a rendező élete: kiderül belőle, hogyan fuccsolt be a Tűz van, babám! cannes-i bemutatója; hogyan menekítették ki Prágából családját Truffaut vadiúj kocsijában; hogyan bukott meg első amerikai filmje, majd hogyan kelt fel a padlóról, hogy végül minden idők egyik legelismertebb rendezőjévé váljon.

Karrierjének történetét pedig átszövik családi életének bukkanói – az első Oscarja kellett ahhoz, hogy évek után ismét találkozhasson gyerekeivel; s még egy Oscar-díjas film pedig ahhoz, hogy visszatérhessen Prágába.

Szintén vetítik majd a program keretein belül a Festett madár című fekete-fehér művészfilmet, amely

Csehország idei Oscar-nevezettje volt.

A film egy kisfiú viszontagságait követi nyomon, akit a második világháború idején szülei vidéki nagynénjéhez küldenek – a rokon azonban váratlanul meghal, így a gyerek magára marad egy kegyetlen és számára ismeretlen világban. Míg nem messze tőle a harctereken katonák gyilkolják egymást, ő kénytelen saját harcát megvívni a túlélésért.

"(Csehországban) hatalmas hagyománya van a komédiának, az emberek is odáig vannak az ilyen filmekért" – mondta a Magyar Narancsnak egy interjúban Kerekes Vica, aki az országban igazi sztárnak számít. A színésznő szerint a csehek nemcsak szívesen járnak moziba, de ott a hazai filmek is sokkal népszerűbbek, mint például Magyarországon.

Elsősorban azért, mert a cseh komédiák jellemzően a cseheknek készülnek: a legnagyobb sztárok szerepelnek benne, és sokszor állami segítségre sincs szükség a finanszírozásukhoz, hiszen a közönségfilmek képesek eltartani magukat a piacon. Ilyen, Csehországban óriási sikert aratott vígjátékból három is érkezik Magyarországra.

A Nők, ha futnak minden idők egyik legsikeresebb cseh mozija volt, közel másfél millióan váltottak rá jegyet. A sztori szerint egy családapa életének utolsó kívánsága az volt, hogy lefussa a maratont – halála után felesége és három lánya igyekszik teljesíteni helyette a 42 kilométeres távot. A futás nem megy könnyen, de mindegyikük számára felszabadulást jelent: van, amelyiküknek a gyászban, másnak egy szakítás feldolgozásában, vagy épp megfeneklett házassága orvoslásában segít.

Három film – bár különböző szemszögből és hangulatban – a rendszerváltás óta eltelt időszak negatív jelenségeit veszi célba. A Tulajdonosok című komédia egy mai napig sikerrel futó színdarab adaptációja, amelyet az újhullámos filmekhez, például Forman korai mozijaihoz hasonlítanak. Ebben egy társasházi lakógyűlés tragikomédiája tárul elénk: van, aki igyekszik minél magasabb áron túladni lakásán, más a régi időket visszasírva próbálja megóvni tulajdonát, és olyan is akad, akinek egyetlen vágya a tetőtér megkaparintása. "Akik nem éltek társasházban, azoknak komédia. Dráma azoknak, akik benne élnek" – szól a film jelmondata, melyben Dagmar Havlova, Vaclac Havel felesége is feltűnik.

A Terrorista szintén változó, értékvesztett világunkról szól, melyben egy nyugdíjas tanárnő próbál talpon maradni – amikor pedig úgy érzi, rajta kívül senki nem képes rendet teremteni, a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást. A főszerepet Iva Janzurova, a Kórház a város szélén című sorozat egykori sztárja alakítja – vele a vetítés után találkozhatunk is.

Hasonló, magányos farkasról mesél a Nemzeti sugárút is: főhőse, Vandam látszólag egyszerű skinhead kocsmatöltelék, aki a cseh nemzet elveszített csatái felett siránkozik és igyekszik megvédeni azt, ami a régmúltból környezetében még megmaradt. Mikor kedvenc kocsmája veszélybe kerül, kénytelen végiggondolni eddigi életét és számot vetni eszméivel is.

A Cseh Filmkarnevál február 19 és 23 között, öt napon át várja a cseh filmek rajongóit. A vetítéseket a Toldi moziban tartják, jegyelővétel február 13-tól a mozi pénztárában vagy honlapján. További információk ezen az oldalon, vagy az esemény Facebook-oldalán olvashatóak, a műsorfüzet pedig itt elérhető.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.