Képzeljünk el egy filmalapos munkát, egy kortárs magyar közönségfilmet ezzel a felütéssel: a főhős (bohókás online oknyomozó) felmond a lapjánál, mert azt épp felvásárolta egy címeres NER-gazember, a propagandasajtó és a fake news nagy barátja. Hősünk maradhatna, csak hát vissza kéne fognia egy kicsit magát – javasolja a főszerk, aki persze marad, mert kell a fizu. Ismerős? Biztos, hogy ilyet sosem fogunk látni magyar filmben, viszont pont így kezdődik Seth Rogen vígjátéka, annyi a különbség csupán, hogy nem NER-vállalkozó, hanem az amcsi elnök nagy haverja veszi meg a jobb sorsra érdemes online kiadványt. Ami ezután következik, az is ismerős, de nem a sajtóhelyzetet taglaló filmekből, hanem a valósággal rossz viszonyt ápoló romkomokból. E kis felvezetés persze csak arra kellett, hogy kiderüljön: milyen jóravaló alak is a mi hősünk.
Tekintsük adottságnak, hogy létezik a vágybeteljesítő filmeknek egy alcsoportja, ahol a kisember mindig megkapja a világ legragyogóbb nőjét. Ezt az alakot a 90-es években még Hugh Grant adta, most viszont a pocakos Rogen – ennyit a férfiideál változásáról. Ami állandó, az a szeretetre méltó lúzer: előfordulásának valószínűsége a havasi jetiével egyenlő, de ez nem természetfilm, hanem profi limonádé, ahol Rogen legfőbb fegyverével, a szeretetre méltó lúzerséggel veszi le összes lábáról Charlize Theront, a külügyi tárca környezetbarát vezetőjét. Kettejük cukiskodása szakmailag adekvát, nézőileg tűrhető, a majdnem NER-es nyitány pedig a műfaji alapfelszereltségen felül eső extra.
Forgalmazza a Freeman Film
