Film

Bajnokok

  • 2019. július 27.

Mikrofilm

Születési komplikáció, fejlődési rendellenesség vagy fizikai, lelki traumák következtében sérült, ezért az átlagostól eltérő mentális adottságú emberek (akiket a köznyelv pejoratív pontatlansággal értelmi fogyatékosoknak nevez) ritkán hősei komolyan vehető filmeknek. Könnyen adódnak a viselkedési furcsaságokat, a gondolkodás zsákutcáit, a túlzottan nyílt kommunikációt kipécéző alpári poénok, és persze szánalmat ébreszteni is könnyű irántuk, könnyeket morzsolva sajnálkozni, hogy milyen rossz ezeknek. Hogy ezek mi is lehetnénk, hogy a határ milyen közel, voltaképpen bennünk, magunkban van – alig van, aki ezt végig meri gondolni. Ez az odahaza hatalmas sikernek örvendő spanyol vígjáték legalább kísérletet tesz rá. Valóban fogyatékossággal élő szereplői kedvesen végigviccelik a filmet, amely nem is az ő megváltástörténetük, hanem seggfej kosárlabdaedzőjüké.

Már ezért is kár a kliséözönért. A világtól elvonult vagy onnan kitaszított Mester (sakkozó, sztárséf, edző stb.) csodát tesz a végeken (nyomortanyán, Alsóhátsópusztán, intézetben stb.), és megnyeret valami versenyt a deviánsokkal, ápoltakkal, testi-lelki sérültekkel, akik közt mindig van egy a plebsz közé leereszkedő celeb csiszolói beavatkozására váró gyémánt – nos, ez a szcenárió maga a többszörösen lerágott, hártyavékonyra szopogatott csont. A politikailag igyekvően korrekt tanmesét a filmen belüli párbeszédek és érzelmi reakciók itt újra és újra értelmezik is. Pedig jobb lenne, ha a himnikus fináléban a közönség érzékenyülne el, s nem a szereplők.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.