Édgar Ramírez: "Mire kiértünk a fesztiválpalotából, már várt minket Carlos nyílt levele"

Mikrofilm

Volt már Carlos, a sakál, Arész, az isten, Versace, a divattervező és Simón Bolívar is. Most épp New York-i zsaru a Tudhattad volna című HBO-s sorozatban. A venezuelai színészt Zoomon kérdezhettük.

Magyar Narancs: Az újságíró múltja jól jött, amikor rákészült a nyomozót szerepére?

Édgar Ramírez: Az, hogy magam is oknyomozó újságíróként kezdtem, kellő közelségbe hozta ezt a figurát. Azt hiszem, rendőrt most játszom először. Állandóan kérdez, a folyamatos gyanakvás a munkaeszköze. Az én igazságom nem biztos, hogy a te igazságod is, sőt, minden valószínűség szerint nem az – ezzel egy zsarunak, egy újságírónak és egy színésznek ugyanúgy tisztában kell lennie. Újságíró módon közelítek minden eljátszandó alakhoz, különösen, ha valós személyről van szó. Így jártam el, amikor a bokszoló Roberto Duránt, Versacét vagy éppenséggel Carlost játszottam. Ilyenkor nemcsak az elérhető publikus információkat igyekszem a lehető legnagyobb mennyiségben begyűjteni, de mindig megpróbálok kapcsolatba lépni a hozzájuk közel álló emberekkel is. Egykori munkatársakkal, családtagokkal, vagy akikhez másféle személyes viszony fűzte őket.

false

 

Fotó: HBO

MN: Színészként és újságíróként mi volt a legrizikósabb projektje?

ÉR: Amikor eljátszottam Carlost (Olivier Assayas 2010-es minisorozatában – K. G.), az sok szempontból kockázatos vállalkozás volt. Mégiscsak egy élő, börtönbüntetését töltő terroristát alakítottam. A sorozat összes többi szereplőjét is valós alakok ihlették. A legtöbbjük a mai napig itt van velünk, jobb-rosszabb szándékokkal közlekednek a földi életben. Mindehhez hozzátartozik az a politikai helyzet is, ami a hazámat jellemezte, amikor a Carlost bemutatták. Chávez elnök még életben volt. És nemcsak hogy azt állította magáról, hogy micsoda nagy rajongója Carlosnak, hanem azt is, hogy megpróbálta elintézni, adják ki Venezuelának. Ebben a meglehetősen trükkös helyzetben játszottam el Carlost. A premier Cannes-ban volt. A sorozat majdnem hat órás: lemegy az első három óra, szünet, majd jön a maradék két és fél. Mire kiértünk a fesztiválpalotából, már várt minket Carlos nyílt levele. Ha jól emlékszem, a Le Figaróban jelent meg. Személyesen nekem címezte. Olyasmikkel gyanúsított, hogy az imperialisták szekerét tolom. Kijátszotta azt is, hogy ugyanaz a vezetéknevünk, noha a Ramírez körülbelül olyan gyakori, mint a Smith Amerikában. De Carlosnak kapóra jött, úgy állította be, mintha rokonságban állnánk. Mintha elárultam volna a Ramírez nevet, a Ramírezek becsületét. Egyszóval egy rendkívül manipulatív levél volt. Nem ma történt, fiatalabb voltam akkor, rendesen beütött.

MN: Miért?

ER: Annak azért van hatása, ha valaki, aki Oszáma bin Láden után a világ leghírhedtebb terroristájának számít, személyesen neked címezi a levelét, és mindenféle nonszensszel meggyanúsít. De hát ezt csinálják a terroristák. Szükségük van a félelemre, és ehhez szükségük van színpadra is. Ül a cellájában ez az alak és azon dolgozik órák hosszat, hogy megalkossa a világnak szánt üzenetét, és aztán a megfelelő pillanatban lecsapjon vele. Nyilván az volt e mögött, hogy részt akart venni a filmben és egészen biztosan pénzt is akart.

MN: Egy tévésorozat mennyiben igényel más felkészülést színészként, mint egy mozifilm?

ER: Több időd van kidolgozni a figurát. Ennyi. Elég szerencsésnek mondhatom magam a sorozatokkal. A Carlos volt az első minisorozatom, a másodikban Versacét játszottam, és most a Tudhattad volna. Az én szememben ezek hosszú mozifilmek. Egy hatórás film.

MN: A nemrég kiosztott Emmy-díjak (az amerikai tévés produkciók egyik legrangosabb díja – K. G.) kapcsán sok szó esett a latínók filmes reprezentációjáról. Főleg arról, hogy még mindig milyen nagy hiányosságok vannak e téren. A Tudhattad volna két főbb latínó szereplőt tud felmutatni…

ER: Ismael Cruz Córdova a másik. Mi vagyunk a legnagyobb kisebbség Amerikában, részei vagyunk a történeteknek és a mindennapi életnek is. Ez Hollywood, az amerikai média számára is szempont. Mi vagyunk, akik a történeteket írják, vagy a barátai azoknak, akik a történeteket írják. Letagadhatatlan demográfiai tényezők vagyunk. Nem hiszem, hogy valami egzotikus jelenség lenne, ha feltűnik egy latínó szereplő az amerikai médiában, de nem csak az a természetes fejlődési folyamat része, hogy egyre több ilyet láthatunk, hanem az is, hogy nem a szokásos sztereotip szerepekben láthatjuk őket. Egy etnikai, vallási vagy kulturális csoport önmagában persze még nem sztereotípia, csak a lapos, egysíkú figurák azok. Ezek ellen harcolnunk kell. Sokszor megkérdezték már tőlem, nem félek-e attól, hogy beskatulyáznak a latínó skatulyába. Azt szoktam erre mondani: miért, szerintetek Írországból származom?

A Tudhattad volna elérhető az HBO-n és az HBO GO-n.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.