Egy repülőgép jelenthette volna Mads Mikkelsen karrierjének végét

  • narancs.hu
  • 2023. október 9.

Mikrofilm

Meg egy James Bond-film forgatókönyve – de szerencsére nem így lett.

Míg európai filmjeiben testben (Sarkvidék) és lélekben is küzdő (Még egy kört mindenkinek; Az igazság bajnokai; A vadászat), összetett drámai hősöket alakít, Hollywoodban Mads Mikkelsen általában az ügyeletes rosszfiút játssza: így volt ez a legújabb Indiana Jonesban, a Legendás állatok: Dumbledore titkában – és talán legismertebb ilyen szerepében, a Casino Royale-ban is. A Zürich Film Fesztiválon azonban nemrég Mikkelsen bevallotta, karrierje egészen máshogy is alakulhatott volna: hajszálon múlott, hogy a James Bond-mozival nemcsak elkezdődött, de is fejeződött hollywoodi kalandja.

„A Casino Royale volt az első forgatókönyv, amelynek minden egyes oldalán ott állt a nevem. Ami azt is jelenti, hogy ha elveszíted, akkor magadra vess. Felszálltam egy gépre, elkezdtem olvasni, majd elaludtam. Aztán amikor leszálltam, egyszerűen otthagytam. Szerencsém volt, hogy egy takarító nem tudta, mi is ez, és kidobta. Ez lehetett volna a karrierem vége” – nyilatkozta. Azt is elmondta, hogy mielőtt megkapta Le Chiffre szerepét Martin Campbell filmjében, nem igazán ismerte vagy érdekelte James Bond. „Soha nem láttam egyetlen Bond-mozit sem addig, és természetesen hazudtam erről. Csak a vasfogú fickót ismertem (azaz Cápát, akit A kém, aki szeretett engem című 1977-es filmben Richard Kiel játszott – a szerk.). Fel sem fogtam, milyen nagy dolog ez az egész egészen addig, amíg a londoni premieren nem kellett találkoznom a királynővel. Vagy neki kellett találkoznia velünk” – emlékezett vissza.

Menet közben persze megszerette figuráját és James Bond világát is, abban azonban biztos, hogy egy ideig nem szerepel majd a 007-es franchise-ben. Szerinte ugyanis ha Daniel Craiget minden hülyeségért cikizték (erről ebben a cikkünkben írtunk részletesen), akkor az ő akcentusával is biztos bajuk van a rajongóknak. Egyelőre azonban még mindig nincs meg az új James Bond, csak egy fő esélyes akad a szerepre.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.