Egy rossz szóvicc miatt letiltották az amerikai szörnyfilmet Kínában

  • narancs.hu
  • 2020. december 10.

Mikrofilm

Ha Kínába jössz a filmjeiddel, nem poénkodhatsz rajtunk! – szól a hivatalos retorika.

 

Paul W.S. Anderson különös örömét leli abban, ha feleségét, Milla Jovovichot rögzítheti szörnyek és zombik kaszabolása közben – nagyjából ennyi a lényege az eddig elkészült hat Resident Evil-filmnek, melyből négyet ő maga rendezett. A páros legújabb, Monster Hunter – Szörnybirodalom című mozijával sem igyekszik görcsösen megújulni, a koncepció nagyjából ugyanaz: Jovovich egy játékadaptáció részeként szétrúg néhány túlvilági feneket. A film azonban hatalmas felháborodást keltett Kínában, egy tíz másodperces párbeszédet ugyanis sértőnek találtak az országra nézve.

A Monster Hunter december 4-én, három héttel az Amerikai premier előtt debütált Kínában, azonban már aznap elkezdtek terjedni a felháborodott kommentek a közösségi médiában. Másnap már csak az ország mozijainak 0,7%-ban (!) vetítették a filmet, azaz gyakorlatilag mindenhol törölték. Meg is érkezett a központi utasítás, hogy mindenhol vonják ki a forgalomból, a már eladott jegyek árát pedig térítsék vissza. Azt ígérték, hogy a mozi egy új verziója hamarosan elérhető lesz, immár a felháborítónak ítélt jelenet nélkül – ám ezt azóta sem mutatták be. A tüzet azonban nem sikerült teljesen eloltani, az ország legnépszerűbb közösségimédia-platformján, a Weibon többen követelik nemcsak a kínai gyártó Tencentnek, de a film alapjául szolgáló játék készítőjének, a Capcomnak a fejét is.

És hogy mi az, ami kiverte a biztosítékot Kínában? A film egyik főszereplője az ázsiai-amerikai Jin Au-Yeung (aki MC Jin néven rapperként is tevékenykedik) az egyik jelenetben egy fehér szereplőtársával együtt autózik. A sértőnek ítélt szóvicc valójában csak angolul értelmes: „Nézd a térdeimet!/ Look at my knees!” – kiáltja Jin. „Milyen térdek ezek?” – kérdezi útitársa. „Kínaiak!/Chi-nese!” – vagyis az ázsiai szereplő azzal poénkodik, hogy angolul a térd (knee) és kínai (Chinese) szavak rímelnek egymással.

Mindez innen, Európából csak egy béna szóviccnek tűnik, ám a kínaiaknak azért is esik rosszul, mert egy régi rasszista iskolás mondóka ugyanezen a rímpáron alakul: “Chi-nese, Jap-a-nese, dir-ty knees, look at these” – szól a rigmus, amelyet jellemzően térdet csapkodva, ázsiai sztereotípiákat imitálva adtak elő annak idején. Ráadásul a kínai fordítók úgy igyekeztek értelmet adni a viccnek, hogy egy közmondást idéztek meg vele, amelynek lényege hogy a férfiaknak muszáj méltósággal rendelkezniük és nem térdelhetnek le könnyedén mások előtt. „A férfiaknak arany van a térdük alatt ezért csak a mennyben és édesanyjuk előtt borulhatnak térdre” – szól a mondás szabad fordításban, melyből azt a bizonyos arany-utalást vették át a fordítók, kihagyva a kínai kifejezést. A fiatal, angolul is értő mozinézőknek azonban nemcsak hogy feltűnt mindez, de kifejezetten bedühödtek, hogy egy rasszista viccet egy ősi kínai bölcsességgel próbáltak rájuk sózni.

A neten hamar elterjedt a „Monster Hunter Inzultálta Kínát” hashtag, a film ellen pedig még a Kommunista Ifjúsági Liga is kikelt. Sőt, ők a tétet emelve egyenesen egy olyan fotót tettek közzé, melyen egy rendőr készül járókelőkre térdelni, miközben a „Floydék, kaptok levegőt?” felirat olvasható. Azaz párhuzamot vontak a film rasszista térdes poénja és George Floyd meggyilkolása, valamint az azt követő tüntetések között, képmutatónak és rasszistának bélyegezve az amerikaiakat. A posztot azóta törölték.

Az eset nem is annyira a Monster Hunter miatt érdekes, inkább azért, mert intő jelként szolgálhat a világ egyik legnagyobb filmpiacából részesedni kívánó amerikai cégeknek. Már a kifejezetten a kínai piacra szánt Mulan körül is tobzódtak a botrányok, tavaly pedig a Jetikölyök című animációt tiltották be egyetlen abban látható térkép miatt. A kínai piac jelentette hatalmas potenciál miatt az amerikaiak biztos nem hajlandóak lemondani róla, ám kénytelenek lesznek jobban figyelembe venni az országban uralkodó párt retorikáját, miszerint Kína évszázadok óta áldozat, akit félreértések és igazságtalanságok öveznek. Nem csoda, hogy elég egy meggondolatlan vicc, és a nézők kikelnek a külföldiek ellen, akik filmjeikkel igyekeznek gyarmatosítani őket.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.