Nolan és a szörnyek stúdiója is kiakadt az új filmterjesztési módszertől

  • narancs.hu
  • 2020. december 11.

Mikrofilm

A rendező több szempontból is bírálja a Warner Bros. döntését. És fel van háborodva.

Ahogy azt mi is megírtuk, a Warner Bros. stúdió úgy döntött, hogy egész 2021-es felhozatalát a Wonder Woman 1984-hez hasonlóan mutatja be: azaz a filmek egyszerre debütálnak majd a moziban és az HBO Max nevű streamingszolgáltatón. Várható volt, hogy mindez kiveri majd a biztosítékot azoknál, akik még mindig hisznek a nagyvászon varázsában. Christopher Nolan pedig még hozzájuk képest is elfogultnak számít.

Nolan az utolsó tradicionális felfogású rendezősztárok egyike; a digitális kamerák ellenére például még mindig régimódi filmszalagra szeret forgatni, ahogy tette azt legújabb mozija, a Tenet esetében is. Az ügyes marketingkampánynak és Nolan nevének köszönhetően az időutazós akció-sci-fi az idei év egyik legjobban várt filmje volt, ám a koronavírus és a mozibezárások megpecsételték a sorsát. A rendező azonban ragaszkodott hozzá, hogy nagyvásznon mutassák be a Tenetet, ezzel pedig a filmszínházaknak is mentőövet nyújtott, akik Messiásként várták Nolan eddigi talán legmegosztóbb alkotását. Végül nálunk augusztus végén, Amerikában pedig szeptember elején volt a premier – már ahol kinyithattak a mozik. Bár a rendező azt nyilatkozta, elégedett a bevételi adatokkal, a számok valójában elkeserítően alakultak: a még vírus előtt remélt 1 milliárd dolláros világszintű bevétel helyett a 400 millió dollárt sem érte el a film.

Nem csoda tehát, ha a filmvilágból elsőként Nolan fejezte ki csalódását a Warner Bros. döntése miatt. Olyan filmjei készültek a stúdió berkein belül, mint A sötét lovag, az Eredet, a Csillagok között vagy a Dunkirk. Mint elmondta, a világ legkiválóbb filmkészítői és legnagyobb sztárjai dolgoztak azért, hogy filmjük a nagyvászonra kerüljön – a munkájukat pedig a stúdió saját streamingplatformja veszteségcsökkentésére használja anélkül, hogy konzultált volna velük. Egy másik interjúban már konkrétan az HBO Maxnak ment neki, ahol a Warner új filmjei bemutatkoznak majd: „A filmipar legnagyobb alakjai egy nappal ezelőtt úgy feküdtek le hogy azt gondolhatták, a legjobb filmstúdiónak dolgoznak, majd úgy keltek fel hogy rá kellett jönniük, hogy inkább a legrosszabb streaminszolgáltatónak." Nolan szerint a döntés gazdaságilag sem indokolt; szerencsétlen dolognak tartja, hogy egyre több stúdió használja fel arra a pandémiát, hogy rövidtávú előnyökre tegyen szert. A rendező úgy véli, amint lesz vakcina és javul az egészségügyi helyzet, az emberek is hamar visszaszoknak majd a mozikba.

Az Indiewire szerint hasonlóan csalódottak voltak a stúdió döntése miatt a Legendary Entertainmentnél is. A kínai tulajdonú amerikai filmgyártó vállalat a Universal mellett épp a Warner Bros.-szal áll szerződésben, melyek értelmében közösen készítenek filmeket. Eddig főképp olyan szörnyfilmeken dolgoztak együtt, mint a Godzilla II – A szörnyek királya vagy a Kong: Koponya sziget. A hírek szerint a cég vezetői fél órával azelőtt tudták meg a Warner Bros. jövőre vonatkozó terjesztési tervét, hogy az nyilvánosságra került volna. Mindez a Legendary több filmjét is érinti: a Dűne-remake és a Godzilla vs. King gyártási költségeinek kb. 75%-át is ők állták. A cég jogi lépések megtételére készül, mivel a stúdió részéről senki nem egyeztetett velük a döntés előtt – korábban a pletykák szerint a Netflix 250 millió dollárért megvette volna Godzilla vs. King jogait, ám a Warner anyavállalata közbelépett.

A Godzilla-film a Legendary SzörnyUniverzumának negyedik felvonása, várhatóan május 21-én debütál majd. A Dűne október 1-jén érkezhet a vászonra és az HBO Maxra. Frank Herbert kultklasszikusának adaptációját Denis Villeneuve, az Érkezés rendezője csak úgy vállalta el, hogy lehetővé tették számára, hogy az első epizódot két filmben valósítsa meg; a siker esetén ráadásul filmes és sorozatos univerzum épülne a Dűnéből. Kérdés, így mi lesz ezekkel a tervekkel.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.