Egyetlen beállítás a munkáról – workshop és kiállítás Harun Farocki tiszteletére

  • narancs.hu
  • 2022. július 8.

Mikrofilm

A Goethe Intézet ingyenes, háromhetes workshopjának témája a „munka”, 1-2 perces videókban, egyetlen beállítással.

Harun Farocki német filmrendező, esszéista, médiaművész és médiateoretikus 2014-ben halt meg, Egyetlen beállítás a munkáról – Labour in a Single Shot című workshopját azóta felesége, Antje Ehmann vezeti. Ennek lényege, hogy 1-2 perces, vágás nélküli, egyetlen beállításból álló videók készüljenek a „munka” témájára – legyen az fizetett vagy ingyenes, fizikai vagy szellemi, hagyományos vagy rendhagyó munka.

Az angol nyelvű workshopot a budapesti Goethe Intézet szervezi, a lehetőségen korhatár nélkül, teljesen ingyenesen lehet részt venni. További részletek ezen és ezen a linken olvashatóak.

A program szeptember 12-től indul, jelentkezni július 17-ig lehet.

A workshop mellett a Goethe Intézet az aqb galériával közösen kiállítást is szervez a rendező installációiból.

Harun Farocki az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású és legkülönösebb német filmrendezője: minimalista-realista dokumentumfilmjeiben és filmkölteményeiben helyre akarta állítani a képek öntörvényűségét azok politikai és kulturális jelentésrétegeinek felszínre hozásával. Pontosan elemezte az új médiavilágot, miközben végig ragaszkodott maximájához: a beállítás beállítódás. „Nem kell új képeket keresni, de a meglevő képeket úgy kell feldolgozni, hogy újak legyenek” – vallotta. Szerinte a képkivágás, a kamera helyzete világlátást és politikai beállítódást fejez ki, ugyanis a mai, mediális világban minden és mindenki képekkel fejez ki, reprezentál, konstruál vagy dekonstruál.

Egyik első filmjében, a Nem oltható tűzben (Nicht löschbares Feuer, 1968), saját testét, na meg egy cigarettát használ arra, hogy szemléltesse a napalm pusztító hatását. Hírolvasóként, öltönyben a pult mögött ülve arról beszélve, hogy nem igazán lehet szemléltetni, a pusztító fegyver milyen hatással van a testünkre. Majd elnyomja a cigit a karját: „Egy cigaretta körülbelül 400 fokon ég – mondja, és úgy fordítja a kezét, hogy látható legyen az égési seb –, a napalm körülbelül 3000 fokon.” 1996-os A fellépés (Der Aufritt) című dokumentumfilmje látszólag összefüggéstelen képekkel és dialógusokkal egy reklámkampány megtervezését mutatja be. Különösen közel állt hozzá Bertolt Brecht elidegenítésteóriája, ő maga is igyekezett a néző bevett látásmódját és filmnézési szokásait irritálni, összezavarni és elbizonytalanítani. 2003-as Felismerni és követni (Erkennen und Verfolgen) című filmjében például a képekkel kapcsolatos új politikát boncolgatta az első öbölháború nyomán: ebben teljesen újraértékeli, szétszedi, majd különböző fókusszal, ismétlésekkel, lassításokkal újra összeteszi a háború sokat látott képeit.

Több mint 90 filmet készített, esszéket írt, szerkesztette az 1984-ben megszűnt Filmkritik folyóiratot, dramaturg volt, színházi rendező és filmfőiskolai tanár. Életműve rendkívül egységes, óriási hatással volt az őt követő dokumentumfilmesekre, filmteoretikusokra és politikai filmesekre is. Az itthon is népszerű Christian Petzolddal Yella című 2007-es filmdrámáját például Farocki Nem kockázat nélkül (Nicht ohne Risiko) című 2004-es dokumentarista reflexiója inspirálta, de közösen írták a Barbara című 2012-es film forgatókönyvét, és a két évvel későbbi Phoenix báron is együtt dolgoztak. Nem sokkal ennek elkészülte után, a bemutató előtt hunyt el 70 éves korában Berlin közelében.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.