Harun Farocki német filmrendező, esszéista, médiaművész és médiateoretikus 2014-ben halt meg, Egyetlen beállítás a munkáról – Labour in a Single Shot című workshopját azóta felesége, Antje Ehmann vezeti. Ennek lényege, hogy 1-2 perces, vágás nélküli, egyetlen beállításból álló videók készüljenek a „munka” témájára – legyen az fizetett vagy ingyenes, fizikai vagy szellemi, hagyományos vagy rendhagyó munka.
Az angol nyelvű workshopot a budapesti Goethe Intézet szervezi, a lehetőségen korhatár nélkül, teljesen ingyenesen lehet részt venni. További részletek ezen és ezen a linken olvashatóak.
A program szeptember 12-től indul, jelentkezni július 17-ig lehet.
A workshop mellett a Goethe Intézet az aqb galériával közösen kiállítást is szervez a rendező installációiból.
Harun Farocki az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb hatású és legkülönösebb német filmrendezője: minimalista-realista dokumentumfilmjeiben és filmkölteményeiben helyre akarta állítani a képek öntörvényűségét azok politikai és kulturális jelentésrétegeinek felszínre hozásával. Pontosan elemezte az új médiavilágot, miközben végig ragaszkodott maximájához: a beállítás beállítódás. „Nem kell új képeket keresni, de a meglevő képeket úgy kell feldolgozni, hogy újak legyenek” – vallotta. Szerinte a képkivágás, a kamera helyzete világlátást és politikai beállítódást fejez ki, ugyanis a mai, mediális világban minden és mindenki képekkel fejez ki, reprezentál, konstruál vagy dekonstruál.
Egyik első filmjében, a Nem oltható tűzben (Nicht löschbares Feuer, 1968), saját testét, na meg egy cigarettát használ arra, hogy szemléltesse a napalm pusztító hatását. Hírolvasóként, öltönyben a pult mögött ülve arról beszélve, hogy nem igazán lehet szemléltetni, a pusztító fegyver milyen hatással van a testünkre. Majd elnyomja a cigit a karját: „Egy cigaretta körülbelül 400 fokon ég – mondja, és úgy fordítja a kezét, hogy látható legyen az égési seb –, a napalm körülbelül 3000 fokon.” 1996-os A fellépés (Der Aufritt) című dokumentumfilmje látszólag összefüggéstelen képekkel és dialógusokkal egy reklámkampány megtervezését mutatja be. Különösen közel állt hozzá Bertolt Brecht elidegenítésteóriája, ő maga is igyekezett a néző bevett látásmódját és filmnézési szokásait irritálni, összezavarni és elbizonytalanítani. 2003-as Felismerni és követni (Erkennen und Verfolgen) című filmjében például a képekkel kapcsolatos új politikát boncolgatta az első öbölháború nyomán: ebben teljesen újraértékeli, szétszedi, majd különböző fókusszal, ismétlésekkel, lassításokkal újra összeteszi a háború sokat látott képeit.
Több mint 90 filmet készített, esszéket írt, szerkesztette az 1984-ben megszűnt Filmkritik folyóiratot, dramaturg volt, színházi rendező és filmfőiskolai tanár. Életműve rendkívül egységes, óriási hatással volt az őt követő dokumentumfilmesekre, filmteoretikusokra és politikai filmesekre is. Az itthon is népszerű Christian Petzolddal Yella című 2007-es filmdrámáját például Farocki Nem kockázat nélkül (Nicht ohne Risiko) című 2004-es dokumentarista reflexiója inspirálta, de közösen írták a Barbara című 2012-es film forgatókönyvét, és a két évvel későbbi Phoenix báron is együtt dolgoztak. Nem sokkal ennek elkészülte után, a bemutató előtt hunyt el 70 éves korában Berlin közelében.
