Interjú

„Elvarázsol, meglep, nyugtalanít”

Nagy Borbála filmrendező

  • Artner Szilvia
  • 2020. december 23.

Mikrofilm

A berlini filmakadémia hallgatója. Legújabb kisfilmje, a Pannónia dicsérete szeptemberben elnyerte a legjobb kisjátékfilm díját az Achtung Berlin filmfesztiválon, így automatikusan nevezhető az Oscarra is. Berlinből válaszolt a kérdéseinkre.

 

Magyar Narancs: Német–magyar szakra és filmelméletre jártál a bölcsészkaron, aztán újságíró-iskolát végeztél és filmkritikát írtál. Melyik játszott nagyobb szerepet abban, hogy végül filmezni kezdj?

Nagy Borbála: Vannak mondatok, amiket az ember folyamatosan hall a szüleitől. Nekem az egyik ilyen az volt, hogy bármi lehetek, csak tanár ne. Nem azért, mert nem ez az egyik legszebb és legfontosabb foglalkozás a világon, hanem inkább a napi küzdelem és az elismerés, azon belül is az anyagi elismerés hiánya miatt. Így harmadéves bölcsészként, amikor rájöttem, hogy a legjobb úton haladok afelé, hogy tanár legyek, bepánikoltam, és felvételiztem filmszakra. Itt kezdődött minden, Pálos György mentorálása alatt. Hozzá jártam filmgyakorlatra, itt készültek az első kisfilmjeim, elsősorban komédiák. Épp a gazdasági krízis éveiben diplomáztam, pályakezdőként úgy éreztem, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Három diplomával a kezemben először egy call centerben kezdtem el dolgozni. A németnyelv-tudásom segített ezekben a nehéz években. Párhuzamosan igyekeztem másfelé is mozogni: könyveket fordítottam, elvégeztem egy újságíróképzést, saját filmblogot indítottam, és kétszer is részt vettem a Filmtett táborban: első alkalommal forgatókönyvíróként, másodszorra rendezőként. Épp Erdélyben voltam a Filmtett-tel, amikor kiderült, hogy elfogadták a pályázatomat egy rostocki filmfesztiválra, ahova kilenc hónapra jelentkeztem szervezőnek. Emlékszem, Sepsibesenyőn annyira rossz volt az internet, hogy nem tudtam megnyitni az e-mailt, így csak a tárgyból következtettem arra, hogy sikerült. És elvállaltam. Azzal a hátsó szándékkal, hogy ha már ott vagyok, jelentkezek a berlini filmakadémiára, a DFFB-re.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.