Interjú

„Elvarázsol, meglep, nyugtalanít”

Nagy Borbála filmrendező

  • Artner Szilvia
  • 2020. december 23.

Mikrofilm

A berlini filmakadémia hallgatója. Legújabb kisfilmje, a Pannónia dicsérete szeptemberben elnyerte a legjobb kisjátékfilm díját az Achtung Berlin filmfesztiválon, így automatikusan nevezhető az Oscarra is. Berlinből válaszolt a kérdéseinkre.

 

Magyar Narancs: Német–magyar szakra és filmelméletre jártál a bölcsészkaron, aztán újságíró-iskolát végeztél és filmkritikát írtál. Melyik játszott nagyobb szerepet abban, hogy végül filmezni kezdj?

Nagy Borbála: Vannak mondatok, amiket az ember folyamatosan hall a szüleitől. Nekem az egyik ilyen az volt, hogy bármi lehetek, csak tanár ne. Nem azért, mert nem ez az egyik legszebb és legfontosabb foglalkozás a világon, hanem inkább a napi küzdelem és az elismerés, azon belül is az anyagi elismerés hiánya miatt. Így harmadéves bölcsészként, amikor rájöttem, hogy a legjobb úton haladok afelé, hogy tanár legyek, bepánikoltam, és felvételiztem filmszakra. Itt kezdődött minden, Pálos György mentorálása alatt. Hozzá jártam filmgyakorlatra, itt készültek az első kisfilmjeim, elsősorban komédiák. Épp a gazdasági krízis éveiben diplomáztam, pályakezdőként úgy éreztem, mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Három diplomával a kezemben először egy call centerben kezdtem el dolgozni. A németnyelv-tudásom segített ezekben a nehéz években. Párhuzamosan igyekeztem másfelé is mozogni: könyveket fordítottam, elvégeztem egy újságíróképzést, saját filmblogot indítottam, és kétszer is részt vettem a Filmtett táborban: első alkalommal forgatókönyvíróként, másodszorra rendezőként. Épp Erdélyben voltam a Filmtett-tel, amikor kiderült, hogy elfogadták a pályázatomat egy rostocki filmfesztiválra, ahova kilenc hónapra jelentkeztem szervezőnek. Emlékszem, Sepsibesenyőn annyira rossz volt az internet, hogy nem tudtam megnyitni az e-mailt, így csak a tárgyból következtettem arra, hogy sikerült. És elvállaltam. Azzal a hátsó szándékkal, hogy ha már ott vagyok, jelentkezek a berlini filmakadémiára, a DFFB-re.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.