Tévésorozat

Elveszett próféciák

Mikrofilm

Terry Pratchett és Neil Gaiman világvége-adaptációja (a regény után most sorozat formájában is) csupa őrület, szemtelenség, humor és szórakozás: a két szerző tesz arról, hogy minden, amit a bibliai történetekről tudtunk, kiforduljon és a feje tetejére álljon. Miért ne történhetne meg, hogy egy Queen- és Velvet Underground-rajongó démon (David Tennant) összefog egy kifogástalan modorú gourmet angyallal (Michael Sheen), hogy megakadályozzák az Antikrisztust a világ megsemmisítésében? Ahol pedig ez megeshet, ott az sem meglepő, hogy Isten nőként (Frances McDormand) osztja az észt; hogy az Éden első emberpárja színes bőrű; hogy a Sátánnak is lehet apácarendje és az Antikrisztus egy tök normális 11 éves kisfiú. Csakhogy nem az a kisfiú, akit annak hittek, hiszen az ördögi tervek sem mennek baki nélkül. Így viszont már csak napok vannak hátra a világvégéig, és jönnek az apokalipszis lovasai, ahogy kell. Mindeközben Sheen és Tennant szokatlan, évezredeken átívelő kapcsolatának története bepillantást enged a teljes világtörténelembe, amelyből kiderül, hogy bár mindent a jó és a rossz harca mozgat, ez is csak papírmunka. Gaiman és Pratchett útja a Monty Pythonnal és jó szándékkal van kikövezve, ők pedig remek humorral idézik meg és karikírozzák ki a keresztény vallási tételeket, Sheen és Tennant párosa pedig maga a tökély. Mindezt végtelenül stílusos zenei és képi világgal öntik nyakon, csak hogy tudjuk, nemcsak a két író, hanem a rendező Douglas Mackinnon (Ki vagy, Doki?; Sherlock) is beleadott apait-anyait.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.