Enyedi Ildikó már arra készül, hogy a következő filmjével is visszatér Hollywoodba

  • narancs.hu
  • 2018. március 4.

Mikrofilm

„Nagyon-nagyon örülök, hogy ilyen jó filmek között vagyok.”

Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről rendezője úgy nyilatkozott egy interjúban, nem gondolja, hogy filmje Oscart fog nyerni. A filmet beválogatták a legjobb öt idegen nyelvű Oscarra jelölt alkotások közé, 2017-ben pedig megnyerte az Arany Medvét.

„Én azt várom… azt gondolom, hogy nem mi fogunk nyerni. De nem baj, mert akkor a következő filmmel vissza fogunk jönni. Nagyon-nagyon örülök, hogy ilyen jó filmek között vagyok, nagyon örülök, hogy ilyen jó alkotók között vagyok” – mondta Enyedi a film esélyeivel kapcsolatban.

A filmről szóló kritikánkat itt olvashatja, a rendezővel készült interjúnkat pedig itt találja.

„Egy zsákmányállat reflexeivel”

Legutóbbi munkája, a Testről és lélekről bezsebelt már egy csomó díjat: Arany Medvét, Arany Békát. A hétvégén az is kiderül, megkapja-e az Európai Filmdíjat. A Nemzeti Filmalapról, Andy Vajna ízléséről, következő filmjének, A feleségem történetének előkészületeiről beszélgettünk vele. Meg arról, milyen következményei lettek a Berlinalén adott híres interjújának.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.