A filmnek nem lesz sem főhőse, sem rendezője, közösségi alapon készül arról az SZFE-közösségről, amit az egyetemi polgárok önmagukért való kiállása teremtett meg a Vidnyánszky-féle új kuratórium első évében.
Rögzíteni, amit lehet
„Augusztusban, az egyetem elfoglalása előtt már forgattunk a nyári szabadegyetemen, akkor Dér Asia és Fuchs Máté gyűjtötte egybe a csapatot. Ott voltunk az első fórumokon, de az augusztus 31-ei egyetemfoglalással lett igazán intenzív a dolog. Gyorsan megalakult egy kb. 10 fős csapat, hogy mindent rögzítsünk, amit lehet. Hamar rájöttünk, hogy ezt a dokumentumfilmet csak közösségi alapon lehet elkészíteni. Azt vettük észre, hogy a film alkotóközösségének konfliktuskezelésében és döntéshozatalaiban is nagyon hamar megjelentek azok a bázisdemokratikus eszközök, amelyek a fórumokon“- mondta Haragonics Sára dokumentumfilmes, az SZFE doktori hallgatója.
„Az elején meg voltam győződve róla, hogy minél hamarabb ki kell választanunk egy-két olyan szereplőt, akit végigkövetünk, és ki kell dolgoznunk egy koncepciót arra, mit rögzítsünk. Aztán két nap forgatás után rádöbbentem én is, hogy ezt nem lehet, nem emelhetünk ki senkit, még egy osztályt sem így, valami mást kell kitalálnunk. Akkor fektettük le a két legfontosabb szabályt: maga a közösség lesz a főszereplője a filmnek, nem lesz egy darab rendező, hanem mi is együtt, bázisdemokratikus alapon alkotunk. Ez volt az egyetlen működőképes és őszinte megoldás annak érdekében, hogy az egyetemfoglalás szellemiségéhez passzoljon a film, és ne egy külön álló dolog legyen“ - teszi hozzá Körösi Máté dokumentumfilmes, az SZFE frissen diplomázott hallgatója.
A közösség belülről
A stáb egyszerre érezte, hogy kötelessége a diákellenállás eseményeinek rögzítése az utókor számára, és azt, hogy az anyagból egy külön kreatív dokumentumfilmet, esetleg dokusorozatot kell készíteni. Eddig 16 terabyte, vagyis több száz óra anyagot forgattak le, és itt még messze nincs vége.
Ott voltak a zárt fórumokon, végigkövették az egyetemfoglaló közösség belső életét, “de jelenleg is rögzítünk mindent, főként a médiában nem látható eseményeket. Egy közösség legbelsőbb pillanataiba tekinthet majd be a néző: abba, hogyan alakultak munkacsoportok, hogyan zajlottak a fórumok, hogy indult el tanárok, diákok és akár dolgozók között a párbeszéd, a fokozatos egymáshoz csiszolódás, hogyan születtek fontos döntések, milyen élmény volt bentről az a hatalmas szolidaritás, amellyel emberek ezrei támogatnak minket és még sorolhatnánk” - mondja Haragonics Sára.
Mindkét filmes egyetért abban, hogy a legnehezebb az anyag "demokrtaikus alapú" vágása lesz, de már erről is vannak elképzelések: eszerint első lépésként egy vágó és egy szerkesztő minden napot összesűrítene egy órában, amit a csapat együtt nézne végig, és közös észrevételek mentén folytatnák a vágási folyamatot.
Résztvevő filmezés
A forgatás során a készítők egyszerre lettek az események alakítói-résztvevői, és elvileg kívülálló krónikásai — előfordult, hogy valaki a fórumon kezében kamerával szólalt fel. „Azzal szembesültünk, hogy ebben a helyzetben nem lehet a kamera mögött maradni, volt olyan dokufilmes, aki beszállt a fórumok moderálásáért felelős munkacsoportba. A forgatás annak is a története, hogyan lavírozunk ezek között a pozíciók között. Egy ponton például nekem fontosabbá vált az egyetemfoglalás, mint az arról készülő film, és nem tudom, ez vajon a filmnek előnyére válik-e majd“ - meséli Körösi Máté, akihez egyébként is közel áll ez a fajta személyes, résztvevő dokumentumfilmkészítés — a három belvárosi tanodás lány érettségijéről szóló, jövőre az HBO-n látható Dívák című dokumentumfilmjében sem marad meg az eseményeket a kamera mögül megfigyelő filmes pozíciójában.
| ||
Haragonics Sára kifejezetten a részvételi filmezéssel foglalkozik, ezen belül is azzal, hogyan kommunikálhat egymással a film segítségével két olyan távoli csoport, mint a fővárosi középosztálybeli kamaszok és a kis faluban élő, roma kisebbséghez tartozó diákjai. „A kezükbe adjuk a kamerát, és egymásnak készítenek filmet, így kezdődk a kommunikáció“- mondja erről.
Szerinte az egyetemen készülő film végül leginkább egy olyan alulról szerveződő, demokratikus közösség alakulásáról fog szólni, amelyik arra szövetkezett, hogy képviselje a saját igazságát. „Ez a film nekem lecke arról, mit jelent közösségben élni és együtt cselekedni“ - húzza alá a rendező.
