Interjú

„Ha nagymama leszek”

Kaufer Virág örökbe fogadó szülő

Mikrofilm

Az Anyáim története című új dokumentumfilm egy szivárványcsalád életét követi. Hősei, Nóra és Virág örökbe fogadó szülők. Egyikük korábban országgyűlési képviselő volt. Az új örökbefogadási törvényről, a szülőségről, kirekesztésről, kiábrándultságról, az elmúlt tíz évről, a különböző társadalmi csoportok politikai képviseletéről beszélgettünk a magát zöld mozgalmárként, szivárványanyukaként aposztrofáló interjúalanyunkkal.

Magyar Narancs: Hogyan született a film?

Kaufer Virág: A látszat ellenére hobbiprojektnek indult: 2015–2016 táján megkeresett két lelkes, végzős SZFE-s filmes, Dér Asia és Haragonics Sári, mert hallották, hogy örökbefogadásra készülünk, és érdekli őket a téma, szívesen filmeznének minket. Gondolkodtunk rajta a párommal, Nórával, és arra jutottunk, hogy jó emlék lehetne majd a film a gyerekünknek és nekünk is. Úgy voltunk vele, hogy biztos majd levetítik 3 budapesti művészmoziban, megnézi 60 ember, és ennyi. Járt hozzánk a két lány filmezni, sok időt töltöttek velünk. Kétfős stábbal dolgoztak, inkább homevideo jellege volt a dolognak. Sokáig gyakorlatilag nem volt költségvetése a filmnek, támogatókat az utolsó fázisban találtak, annak a legvégén pedig megvette a filmet az HBO, akkor indult be igazán az utómunka. Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy a magyar törvényhozás miatt aktualitása lett.

MN: Célotok volt mintát adni, példát mutatni egy szivárványcsaládról?

KV: Nem volt társadalmi jobbító szándékunk, már csak azért sem, mert magunk sem tudtuk, sikeres lesz-e az örökbefogadás, hogyan fog alakulni. A meleg-örökbefogadás terén 2016 körül voltak előttünk jó példák, de voltak rosszak is. Más kérdés, hogy a mi példánk ma már nem aktuális, hiszen, ahogy Orbán Viktor fogalmazott, bezárták a jogi kiskaput, és politikai kérdéssé tették az egyedülállók örökbefogadását. Az azonos nemű párok Magyarországon nem házasodhatnak össze, ha párként jelentkeznek, bár mindketten részt vehetnek a folyamatban, akkor is egyedülállóként fogadhatnak csak örökbe, ez a mi esetünkben is így volt. Korábban szakmai alapon a gyermekvédelmi szakszolgálat és a gyámhivatal döntött arról, hogy egy szülő vagy szülőpár alkalmas-e az örökbefogadásra.

MN: Mit gondolsz az örökbefogadási törvényről?

KV: Ez egy politikai döntés volt, nem volt szakmai megalapozottsága, nem azért hozták, hogy az örökbefogadás minősége jobb legyen. Pusztán azért, mert valaki egyedülálló, meg van bélyegezve, politikai jóváhagyás szükséges ahhoz, hogy örökbe fogadhasson. A törvényről hallva az első gondolatom az volt, hogy a gyerekeknek árt a legtöbbet. Eddig is volt egy tendencia: általában az egyedülállók sokkal toleránsabbak és nyitottabbak olyan gyerekekre, akik idősebbek, egyértelműen roma származásúak, vagy valamilyen fogyatékkal élnek. Amikor Semjén meg a többiek azt mondják, hogy a családunk egy joghézag miatt jöhetett csak létre, az nagyon mélyen sértő és megbélyegző, nemcsak számunkra, hanem a gyermekeink számára is. A mi időnkben, 2016-ban is minisztériumi ajánlás volt arról, hogy a gyerekeket először házaspároknak ajánlják ki, és ha ők nem fogadják el az adott gyereket, csak utána következtek az egyedülállók, mint potenciális szülők. Tehát már eleve volt egyfajta rangsor a rendszerben, a házaspárok előnyt élveztek az egyedülállókkal szemben, így teljesen értelmetlen ez a törvény. Tudomásunk szerint a kislányunkat előttünk két házaspár is visszautasította. De úgy látom, a politikai propaganda lekattant a melegtémáról. Ahhoz képest, milyen gőzerővel álltak neki ennek tavaly, a Szájer-ügy óta csend lett. Tematizálta a Fidesz a melegtémát, de kivonult a vita teréből, így lett mód az égetően fontos társadalmi vitára. És hogy elő fogják-e újra venni? Olyan nagy és sikeres gyűlöletkampányt, mint amilyet a menekültek ellen folytattak, úgysem lehet már csinálni. Tapasztalatom szerint a magyarok nem annyira homofóbok, mint azt a kormány szeretné.

 
Fotó: Horváth Nóra

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.