Interjú

„Ha kirabolnak”

Kirby Dick és Amy Ziering dokumentumfilmesek  

Mikrofilm

Mi történt 1992-ben? Molesztálta-e Woody Allen örökbe fogadott lányát, a hétéves Dylan Farrow-t, miközben épp Mia Farrow-val hadakozott? A közel három évtizedes ügyet eleveníti fel az HBO Allen kontra Farrow című dokumentumsorozata. A készítőket kelet-európai újságírók izgatott karéjában kérdezhettük.

Magyar Narancs: Filmjükben Mia és Dylan Farrow elmondhatja, mit gondol az ügyről, önöknek mint dokumentumfilmeseknek nem kellett volna ugyanakkora teret szentelniük Woody Allen verziójának is? (Allent a korabeli hivatalos vizsgálatok nem találták bűnösnek – K. G.)

Kirby Dick: Én egyáltalán nem úgy írnám le a filmünket, hogy ez Mia Farrow verziója. Ezzel szemben azt mondanám, hogy ez a sorozat a legkimerítőbb vizsgálat, ami ebben az ügyben valaha is született. Az került bele, amire mi a vizsgálatunk eredményeként jutottunk.

Amy Ziering: Azt mondjuk el, mi történt. A tényeket, a bizonyítékokat, a rendőrségi jelentéseket, a három évig tartó vizsgálatot követjük. Szemtanúkkal beszéltünk, a tényeket ellenőriztük. És hallhatja Woody hangját is, a könyvében (magyarul Apropó nélkül címen jelent meg 2020-ban – K. G.) leírta, hogy mi történt szerinte, idézünk a felolvasásából. Hívtuk, hogy beszéljen velünk, több alkalommal is. Én továbbra is szeretnék vele beszélni. Mindent, ami a sorozatban megjelenik, ellenőriztünk, hogy megfelel-e a tényszerű valóságnak. Ha Woody akar velünk beszélni, és ellenőrizni tudjuk az igazát, azt csak üdvözöljük. És még egy utolsó dolog, amit ez ügyben elmondanék és szerintem mindannyiunknak fontos meghallani: az az illúzió, hogy mindennek két oldala van, valamennyiünk számára bántó. Létezik ugyanis az igazság. Amerikában ugyanezt láttam a klímaváltozással kapcsolatban: ha két oldal van, nosza, hallgattassék meg a másik is. De ha ugyanezt a retorikát alkalmazzuk a bűnelkövetésre, mégis milyen választ várhatunk attól, aki valóban elkövette a bűnt? Ha kiraboltak, meg kell hallgatnom a rablót? Hogy mi is történt, miközben a tévékészülékem kisétált a lakásból? Ha meghallom az említett retorikát a filmünkkel foglalkozó kritikákban, egy kicsit mindig gyanút fogok. Ha kellő bizonyítékod van, ha mindez megfelel a tényeknek, akkor is lehozod a sztorit, ha nem tudtál egy szereplővel beszélni. A lányom is újságíró, tudom, hogy ez így van.

Fotó: HBO
 
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.