Ha tényleg így bánunk a menekültekkel, nagyon nagy baj van

  • Gera Márton
  • 2018. január 25.

Mikrofilm

Egy holland rendező megmutatta, hogyan fogadják a menedékkérőket.

Ülnek a javarészt afrikai menekültek az iskolapadban, néznek maguk elé, és várnak valamire, ami jobb, szebb, normálisabb, mint ami eddig volt. Ott áll velük szemben a szépen felöltözött férfi, a vasalt inges bürokrata, a tanár, aki megkérdi ugyan tőlük, hogy mire vágynak, de percekkel később az arcukba mondja, hogy nem kellenek ide, menjenek haza. Felelhetnek bármit, a férfi rendre ezt hajtogatja, mondja és mondja, ameddig el nem veszi nagyjából mindentől ezeknek az embereknek a kedvét.

Jelenet a dokumentumfilmből

Jelenet a dokumentumfilmből

 

Furcsa egy doksi az Idegenek a Paradicsomban: ugyanazt a szituációt meséli el három nézőpontból, a kiindulópont viszont mindig megegyezik. Vannak a kiszolgáltatottak, és van a hatalmi helyzetben lévő, aki úgy él vissza a helyzetével, hogy még élvezi is. Guido Hendrikx rendező egyetlen percig sem kertel, rögtön a néző képébe vágja, mi az, amivel ezek az emberek oly gyakran találkoznak itt: a hatalmi arroganciával, a személytelenséggel, meg azzal, hogy masszaként kezelik őket, és vannak, akik simán azt mondják rájuk, hogy robbantani jöttek. Ami viszont a dokumentumfilm hibája, az leginkább az, hogy néha ijesztően túltolja a valósággal és a fikcióval való játékot: sokszor azért jövünk zavarba, mert fogalmunk sincs, mennyire van ez az egész megírva, ami egy doksi esetében nem túl jó benyomás.

Stranger in Paradise [TRAILER]

Openingsfilm IDFA 2016 Special Jury Award for Dutch Documentary, IDFA 2016 ’If Lars von Trier were to make a documentary about the current imigration crisis in Europe, it might very well turn out like Stranger in Paradise.’

Hendrikx kamerája ugyanakkor olyan közel megy a szerencsétlen sorsú emberekhez, amennyire csak tud: látjuk, ahogy nem értik, mi történik, értetlenül néznek az előttük álló férfira, amikor arról magyaráz, hogy „túl sok a bevándorló, csináljatok inkább otthon forradalmat, de ne gyertek”. Válaszok persze nincsenek, csupán a nem éppen megnyugtató bemutatása annak, hogy így mennek a dolgok.

A filmet ma este vetítik a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.