VERZIÓ - Dokumentumfilm

Hazafias pálya

  • 2020. november 5.

Mikrofilm

Aki szerint minden politikus tisztességtelen, azt Caroline Troedsson filmje megerősíti vélekedésében. Aki meg azt, hogy a polikusokat (is) ellenőrizni és a törvények betartására kényszeríteni hivatott alsóbb és felsőbb szintű, helyi és nemzetközi bíróságok teljesen alkalmatlanok nemes feladatukra, viszont maguk is politikai eszközzé válhatnak, az ugyancsak igazolva láthatja meggyőződésének helyességét. A koszovói Fatmir Limaj, egykor gerillavezér, az ország függetlenné válásának emblematikus hőse, majd vezető politikus, pártelnök többször állt nemzetközi bíróság előtt, de sosem tudtak rábizonyítani háborús bűnöket – főként, mert a koronatanú, hogy, hogy nem, öngyilkos lett a tárgyalás előtt. A film azt a szintén nemzetközi bíróság előtt, ám Koszovóban lefolytatott tárgyalássort kíséri végig, amikor viszont korrupcióval gyanúsítják. A bizonyítékok itt is megkérdőjeleződnek, és végül az lesz, amit az elején is sejthetünk: a hallgatag államférfi mosolyogva távozik. Győzött úgymond az igazság, a nemzetközi összeesküvés kudarcot vallott. És lehet, hogy így is van: a tárgyalás ideje alatt pattan ki a nemzetközi jogi misszió több korrupciós ügye, a távozó vezetője is kitálal, a politikai befolyásolás eszközének minősíti a szervezetét.

A film hőse a svéd bírónő, aki elkötelezetten, de a szükséges dörzsöltség nélkül küzd az igazságért. A tanúk megvezetik, az ügyvéd megeszi reggelire, még az ítélethirdetésnél elvárt csendet se tudja megteremteni a tárgyalóteremben, aztán fáradtan révedezik a pristinai erkélyén, nem nagyon érti, mi folyik a Balkánon. Miként a munkaadói sem.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.