Film

Heavy túra

  • 2019. március 28.

Mikrofilm

Már az ált. isk. óta zúzza a banda a heavy metált. Rettentően zordak és kemények, az énekes úgy hörög és morajlik, hogy beleremeg – a garázs, ahol (egyéb érdeklődés híján, egyelőre, átmenetileg és tizenéve már ideiglenesen) a négy finn falusi rocker zenélni kénytelen. Meg elviselni a kinézetükre vonatkozó, a vidékiesen egyszerű és tömör gondolatmenetet (buzi!) a helybéli tahók részéről. Aztán mindent megváltoztat, amikor majdnem úgy látszik, hogy talán, ha minden jól menne, akár fel is léphetnének végre. Az erősen kutya vacsorája jellegű ábrándozás merész tettekre sarkallja a sikeréhes ifjakat. Miközben az önáltatást egészen a norvég televízió élő közvetítésének lehetőségéig turbózza a frontember, a többiek logót és jelmezt terveznek, egy agyonhorpadt buszra is beruháznak, sőt még egy (1) számot is írnak, ihletet merítvén a beleszorult fél kecskét továbbítani nem tudó csontdaráló kattogásából (civilben apja mészárszékét üzemelteti a gitáros). Aztán felpörögnek az események: egy koporsó és egy dühöngő őrült társaságában menekülnek a norvég terrorelhárító osztag és a finn rendőrség elől. Ami nem robban fel, esik szét, az eljut a fesztiválra, s miután a dalnok lehányja a közönséget, a szende virágáruslány is beleszeret.

Ha fél órával rövidebb lenne, ötöst adna erre az önfeledt ökörködésre a középiskolai videószakkör kissé elfogult vezetője. Ún. profiként még lehetett volna csiszolgatni itt-ott, úgy dramaturgiailag, mint poénok tekintetében. A film élvezetéhez kell némi elkötelezettség is a nem is heavy, inkább death metal irányában. Vagy füldugó.

Forgalmazza a Hungaricom

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."