Aki nevelt már sárkányt, és az is, aki nem, pontosan átérezheti, milyen kínokkal jár az elengedés, miféle sajgás járja át az ember szívét, ha a keblünkön melengetett tűzokádó elhagyja a családi fészket. A szó szoros értelmében kirepül. Ennek oka a külföldi továbbtanulás éppúgy lehet, mint a párválasztás, csak hogy az otthonelhagyás két leggyakoribb sárkány-okát említsük. A sárkány-viking együttélést hirdető animációs filmsorozat harmadik és talán utolsó részében van ugyan egy velejéig gonosz alak, aki már a vikinganyatejjel szívta magába a bigott sárkányellenességet, de ő csak afféle kötelező tartozék, elvégre nincs az az animációs stúdió, amely gyerekeknek kedves főgonosz nélkül rábólintana egy ilyen költséges produkcióra. A legszebb mégis az ebben az egész sárkányosdiban, hogy a jó és a rossz látványos (és látvány dolgában nem lehet okunk panaszra) összecsapása nélkül is megállna mind az összes lábán a sztori. Az pedig nem más, mint egy viking- és sárkányfi felnövéstörténete. A vikingnemzetség apró-cseprő, komikus történéseivel (ki hol hagyta a falábát és ki kiben a kiskését?) a háttérben, különösebb kardcsörtetés nélkül is simán lejátszhatták volna a felnőttkorba érés dilemmáit, például, hogy mi történik egy fajok feletti barátsággal, ha sárkánycsajok és emberlányok tűnnek fel a képben. Így viszont olykor rabul kell ejteni és ki kell szabadítani valakit, de a pazar animációs fennforgás közepette sosem kérdés, hogy mi az igazi tét. Az, hogy mi történik Hablaty (fiú) és Fogatlan (sárkány) csodás barátságával.
Forgalmazza a UIP–Duna Film
