Brooklyn immár a bubble tea-ről, az újhullámos bagelezőiről és hipszterhordáiról nevezetes, ahol – ha hinni lehet az urbanisztikai magazinoknak és influenszereknek – bűnnek nyoma sincs. Már ha nem vesszük annak, hogy 10 dollárt is elkérnek egy frappuccinóért.
A Netflix tinihorrorja épp ez ellen a folyamat ellen emeli fel a szavát: a dzsentrifikáció lassan New York egy másik, legendás városrészét is felemészti, a helyi fiatalok azonban nem hagyják magukat. A film jól illeszkedik a streamingszolgáltató elmúlt pár évének szemmel látható irányvonalába – az elnyomottak/
etnikumok/kisebbségek fennmaradásáért és elfogadásáért folytatott harca azonban eddig elsősorban sorozatokat ihletett (Az én környékem; Egyszerre egy nap; Gentefied). A Vámpírok Bronx ellen problémája nem az, hogy rövid, épp ezért nem is igyekszik kibontani az összetett kérdést, hanem az, hogy gyakorlatilag semmije nincs a remek alapötletén kívül.
A premissza ugyanis ígéretes: egyre másra zárnak be Bronx helyi üzletei; egy rejtélyes társaság először felvásárolja a boltokat, majd szép lassan egyre több helyinek is nyoma vész. Az ügybuzgóságáról ismert Polgármesterke épp ezért utcabált rendez, hogy megmentse kedvenc ABC-jét – haverjaival azonban felfedezi, hogy nem egy egyszerű nagyvállalat áll a dolgok mögött, hanem a hasonlóan félelmetes vámpírok. Hófehér, jómódú, piperkőc bagázs, akik el akarják tüntetni a föld színéről a környék színes etnikumait – az üzenet legalább annyira ötletes, mint amennyire egyértelmű, Osmany Rodriguez rendező azonban megelégszik a menő kétsoros leírással, és gyakorlatilag semmit nem hoz ki a filmből. A hasonló sztorijú Idegen arcok a horror és a komédia terén sem mert bemocskolódni, a Vámpírok Bronx ellen mindkét téren matinészerűen vérszegény marad.
Elérhető a Netflixen
