Mozitorrent

Ivan, az egyetlen

  • SzSz
  • 2020. november 22.

Mikrofilm

Évtizedekkel a virálissá, majd a mémkultúra szimbolikus hősévé váló, szerencsétlen sorsú Harambe előtt élt Ivan, a gorilla. Kongóban született, fogságba ejtették, és az emberek kéretlenül szárnyaik alá vették, majd amikor kinőtte a kiskertet, egy nem kevésbé kényelmetlen ketrecbe került egy washingtoni bevásárlóközpontban. Civilek tiltakozásának a hatására végül egy állatkert fogadta be, ami szintén nem hangzik túl jól, ám még közel 20 évet tölthetett a Zoo Atlantában, ahol a fáma szerint nyugodtan festegethetett és zavartalanul élhetett fajtársai között. A sztoriból Katherine Applegate kerekített mesekönyvet.

A Disney filmadaptációja görcsösen igyekszik Pixar-mozi lenni. Az animációs filmek koronázott királyainak titka sokak szerint a „lélek”, de alapvetően két dolog van, ami szinte mindegyik mozijuknál klappol: a figurák nemcsak érdekesek, de a külcsínt és a belbecst tekintve is kidolgozottak; a dramaturgia pedig finomra csiszolt, pontos és könnyen csúszik. Az Ivannál az elsővel nincs is probléma: az animált állatok gyönyörűek, van karakterük, mindezeknek köszönhetően pedig szerethetők is. Épp ezért fájó, hogy a forgatókönyv nem tudott mit kezdeni velük.

A filmben a gorillával már mint a minicirkusz sztárjával találkozunk, akinek hanyatló csillagát egy érkező kiselefánt veszélyezteti – a Toy Story-sztori aztán egy ponton L’ecsóba vált át (lásd: attól, hogy gorilla vagy, nem kell a melledet verni, festegethetsz is, ha szeretnél), majd ez is megy a kukába egy jól hangzó, ám közhelyes és megalapozatlan befejezés kedvéért.

Magyar felirat: repgizi

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.