Film

Nincs gonosz

  • 2020. november 22.

Mikrofilm

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van…” – Illyés szavaival –, és akkor ott a zsarnokság az, ami egyáltalán van. Nemcsak az ötvenes évek Magyarországán, hanem például napjaink Iránjában. Ahol nem lehet másként élni: általa vagy ellenében, de csakis az egyeduralkodó ideológia (az iszlám dogmatikusan értelmezett változata) szerint. Ahol az ember (mint Mohammad Raszulof filmjében) édesanyját ápoló fiú, a nehézségeket feleségével közösen leküzdő férj, gyengéden szerető apa – és hajnalban csak egy pillanatig mered maga elé üres tekintettel a piros lámpánál, útközben a munkahelyére, ahol egy automatizált rendszer segítségével halálraítélteket akaszt. Ahol az ember börtönszolgálatra vezényelt sorkatona, aki inkább megszökik, mintsem hogy végrehajtson egy kivégzést. Ahol egy másik sorkatona igenis vállalja a kellemetlen, de eltávozással jutalmazott feladatot, ám menyasszonya családja éppen az ő (politikai okokból elítélt!) áldozatát gyászolja.

Lélekszámra vetítve az Iszlám Köztársaságban végzik ki a világon a legtöbb embert, így az ehhez a gyakorlathoz való viszonyulás önmagában súlyos morális problémákat vet fel, ám a példázat voltában összefüggő négy történet hátterében feltáruló társadalomkép nem kevésbé gyomorszorító. Az idei berlini filmfesztivál fődíja nemcsak a művészi megvalósításnak, de a hazájában üldözött rendező emberi bátorságának is szólt. Mely bátorság feltétlen elismerést érdemel, akkor is, ha magának a filmnek katartikus erejét számos következetlenség, valószerűtlenség és didaktikus megoldás csökkenti.

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.