Idegtépő filmet készített a magyar rendező: a marokkói sivatagban bármi megtörténhet

  • Gera Márton
  • 2018. augusztus 2.

Mikrofilm

A Tegnap a locarnói filmfesztiválon mutatkozik be.

A Screen Dailyn debütált Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmjének nemzetközi trailere. A Tegnapot augusztus 6-án mutatják be a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol az Arany Leopádért versenyezhet.

'Hier' - first trailer for Bálint Kenyeres' Locarno title.

50-year-old Victor Ganz owns a thriving civil engineering company that operates worldwide. But when some very costly problems on a site force him to go to Morocco, he is confronted with memories from his youth, that he had so far managed to bury.

A Marokkóban forgatott „napsütéses film noir” felvételeikor az alkotók az elmondásuk szerint a természetességre törekedtek. „A műfaj miatt és egy ilyen közegben adnák magukat a vizuális klisék, a romanticizálás, de abban biztos voltam, hogy ezt nem akarom, hogy se teve nem lesz a filmben, se narancssárga dűnék a naplementében. Semmi nincs az árnyékban, semmi nincs a sötétben, minden kint van a tűző napon. A rejtély nem valamilyen külső entitásból fakad, hanem magából a főhősből. Nem a hosszú árnyakban és a sötét sarkokban kell keresni a megoldást, hanem abban, ahogy a megbízhatatlan elbeszélőnkön keresztül megismerjük ezt a története” – mondta Kenyeres Bálint, a film rendezője. Kenyeres korábban több rövidfilmet is készített, a Before Dawn című alkotása például nagy karriert futott be, és a Tegnap előkészületeiről is lehetett már hallani korábban, ám a film csak most készült el. A forgatás többek között Casablancában, Tangerben és Marrákesben zajlott.

A történet szerint Victor Ganz, az ötvenes éveiben járó sikeres svájci üzletember egy nap nyugtalanító híreket kap cégének észak-afrikai építkezéséről, így azonnal a helyszínre siet, hogy kezébe vegye az irányítást. Ám Marokkóban szembesül régen eltemetett emlékeivel. Lesz itt miniszteri találkozó, egy rejtélyesen eltűnt múltbéli szerelem, nyomozás a lány után, és közben alámerülés a helyi alvilágba, ahol a jelen és a múlt találkozik egymással, hisz ki mással is találkozhatnának.

false

A film nemzetközi koprodukcióban készült, a főszerepben a román Vlad Ivanovot csodálhatjuk meg, aki a Toni Erdmannban és a nálunk tavaly bemutatott thrillerben, a Kutyákban is játszott. A főbb szerepekben ismerős arcok, Jacques Weber, Féodor Atkine, Djemel Barek, Jo Prestia, Johanna Ter Steege és Toulou Kiki láthatók.

Bár a filmet először a tegnap indult svájci fesztiválon vetítik, de maholnap a magyar mozikba is befut a Tegnap, az itthoni premiert ugyanis szeptember 6-ra tűzték ki.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.