4 jó film, amiért érdemes augusztusban moziba menni

  • Gera Márton
  • 2018. augusztus 4.

Mikrofilm

Tom Cruise a levegőben, boszorkány a faluban, deszkások New Yorkban és egy elítélt Thaiföldön.

Ráfordulunk a nyári moziszezon utolsó hónapjára, ami rögtön egy olyan filmmel indult, amire kötelező volna befizetni mindenkit. De Tom Cruise újabb futása mellett jön az egyetlen arckifejezést ismerő Jason Statham és egy cápa (Meg – Az Őscápa), Denzel Washington ismét akciózik (A védelmező 2.), megnézhetjük a filmet, aminek a kedvéért Kate McKinnon magyarul rappelt Jimmy Fallonnál (A kém, aki dobott engem). Lesz viszont még négy film, amire az előbbieknél is jobban érdemes figyelni.

Mission: Impossible: Utóhatás

Szinte példa nélküli, hogy egy filmsorozat epizódról epizódra egyre jobb teljesítményt nyújtson, de a Mission: Impossible-nek ez mégis sikerült. Sokáig azt gondoltuk, az operaház tetején futkározós, repülőgépen szaladgálós Titkos nemzetet nem lehet felülmúlni, mert az maga volt a színtiszta akcióorgia, de megérkezett az Utóhatás, és azonnal rácáfolt erre. Tom Cruise továbbra is formában van, Christopher McQuarrie pedig még mindig tudja, hogyan kell pörgős akciómozit rendezni. Az Utóhatás igazi nyári blockbuster, a szó legjobb értelmében.

Mikor kerül a mozikba? Csütörtöktől már játsszák

Mission: Impossible – Utóhatás – új, magyar nyelvű előzetes

Országos bemutató: 2018. augusztus 2. A legjobb szándékok is visszaüthetnek később… A nagy sikerű akció-thriller sorozat legújabb részében Ethan Hunt (Tom Cruise) és az IMF-csapat (Alec Baldwin, Simon Pegg, Ving Rhames) néhány ismerős szövetségessel (Rebecca Ferguson, Michelle Monaghan) együtt fut versenyt az idővel egy balul elsült küldetés után…

A kíméletlen

A szabadulós, börtönös filmek ma már semmilyen újdonsággal nem kecsegtetnek, de Jean-Stéphane Sauvaire drámája igyekszik emelni a tétet. A kíméletlenben nem holmi amerikai börtönben, hanem Thaiföld legveszélyesebb fegyházában vagyunk, ahol a piti drogügyek miatt lecsukott angol bokszolóként harcol a kijutásért. A rendező ért az erőszak ábrázolásához, bizonyította ezt már gyerekkatonákról szóló filmjében, az Őrült Johhnyban. A Cannes-ban bemutatkozó filmben ráadásul több szerepet valódi elítéltek játszanak, és a sztori is megtörtént eseményeken alapul, a forgatókönyv alapja Billy Moore könyve (A Prayer Before Dawn).

Mikor kerül a mozikba? Augusztus 9-én

A kíméletlen (16E) feliratos előzetes

Egy fiatal angol bokszolót pitiáner drogügyletek miatt Thaiföld legkeményebb börtönébe zárják. Billy Moore számára hamarosan világossá válik, hogy a kegyetlen helyen csak akkor maradhat életben, ha alkalmazkodik a fegyház belső szabályaihoz. A börtön poklából és kilátástalan helyzetéből egyetlen módon szabadulhat: engedélyt kér, hogy részt vegyen a börtönök közötti Muay Thai bokszbajnokságokon.

Skate Kitchen

Régóta lehet tudni, hogy a Sundance Filmfesztiválon bemutatkozó alkotásokra érdemes odafigyelni, mert néha az innen induló filmek között találni a legjobb csemegéket. A

Skate Kitchen éppen ilyennek ígérkezik: Crystal Moselle filmje a New York-i deszkások világát szeretné bemutatni, és ehhez olyan szereplőket választottak, akiknél jobban senki nem ismeri ezt a szubkultúrát. A filmben valódi gördeszkasztárok szerepelnek, és leginkább lányok mutatják meg, hogy a deszkázás nem csak a fiúk szórakozása. A várakozásokat az is fokozza, hogy a rendező korábban piszok erős filmet (A mi falkánk – The Wolfpack) készített az Angulo testvérekről, akik úgy nőttek fel, hogy nem hagyhatták el New York-i lakásukat.

 

Mikor kerül a mozikba? Augusztus 16-án

Skate Kitchen Official Trailer – Starring The Skate Kitchen and Jaden Smith

Like on Facebook: https://www.facebook.com/SkateKitchenFilm/ In the first narrative feature from The Wolfpack director Crystal Moselle, Camille, an introverted teenage skateboarder (newcomer Rachelle Vinberg) from Long Island, meets and befriends an all-girl, New York City-based skateboarding crew called Skate Kitchen.

Nem vagyok boszorkány

Rungano Nyoni olyat mutat ebben a filmben, amit a legtöbbünk soha az életben nem fog közelről látni: afrikai boszorkánytelepeknél jár a kamera, ahol szerencsétlen sorsú emberek próbálnak túlélni, miután kivetették őket a közösségből. A Nem vagyok boszorkány egy kilencéves kislány szemszögéből mutatja meg a sokkoló pillanatokat, és minket, a turistákat, akik semmit nem értenek abból, amit látnak. A filmet tavaly Cannes-ban mutatták be, majd a rendező megkapta érte a Brit Filmakadémia elsőfilmeseknek járó díját. A Nem vagyok boszorkányt már a jövő héten is meg lehet nézni, az Art + Cinemában ugyanis levetítik premier előtt, a film után pedig beszélgetést rendeznek, ahol Borbély Alexandra, Oltai Kata és Papp Réka Kinga mondja el, mit gondol a boszorkányüldözésről.

Mikor kerül a mozikba? Augusztus 16-án

A 9 éves afrikai kislányt, Shulát egy apró incidens miatt boszorkánysággal vádolja egy falusi asszony. Rövid tárgyalás után bűnösnek találják, és a sivatag közepén álló boszorkánytáborba szállítják. Itt a többi lakóhoz hasonlóan egy hosszú szalagot kötnek rá, amit egy nagy fához erősítenek. Elmondják azt is: ha valaha elvágja a szalagot, átok száll rá és kecskévé változik.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.