Egy tornádónak sikerült az, ami keveseknek: legyőzte Tom Cruise-t
3442_1490018535.0345_top_story_lead.jpg

Egy tornádónak sikerült az, ami keveseknek: legyőzte Tom Cruise-t

  • narancs.hu
  • 2020. május 11.

Mikrofilm

És ezzel új időszámítást hozott Hollywoodban. Szó szerint.

A Mission: Impossible sorozatra valószínűleg mindnyájan emlékszünk: jelenleg épp a hatodik epizódjánál jár, amelyet két éve mutattak be, a következő kaland pedig várhatóan jövőre érkezik. Igazi sikerszériáról van tehát szó, melynek első részét 1996-ban mutatták be - furcsa mód mégsem Brian De Palma akciója uralta abban az évben a kasszákat, hanem egy mára elfelejtett katasztrófamozi, a Twister.

A film két rivális viharvadász-csapatról szól, akik azért harcolnak, hogy elsőként jutassák be műszerüket az elmúlt évtizedek legnagyobb tornádójának belsejébe. Bármennyire elkoptatott klisékre épül a mozi,

eredeti filmről van szó

- nem folytatás, franchise vagy adaptáció tehát, ahogy a Mission: Impossible sem számított még annak 1996-ban.

De Palma filmje ennek ellenére sokkal nagyobb hírverést kapott, hiszen mégiscsak Tom Cruise ereszkedik benne alá a plafonról. Épp ezért a Warner Bros. szokatlan stratégiához folyamodott: előrehozta a Twister bemutatóját május 10-re. Ez nemcsak azt jelentette, hogy hetekkel a nyári blockbuster-időszak előtt került mozikba a tornádó-mozi, de azt is, hogy a május végi Emlékezet napján már teljes gőzerővel pörgött a film Amerika szinte mindne mozijában.

A Mission: Impossible-t ezzel szemben egy sokkal konvencionálisabb időpontban, május 22-én mutatták be. Így is belelógott az Emlékezett napjába, de a szupervihar ellopta a show-t: akkor már mindenhol Helen Hunt és Bill Paxton filmje volt a téma, így a nemzeti ünnepen nem Tom Cruise-ra nyomultak az emberek, hanem a tornádóra.

Az eredmény: a Twister mai jegyár-szintet nézve közel 140 millió dollárral többet szakított a M:I-nél, és végül az év második legsikeresebb filmjévé vált A függetlenség napja mögött. Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a kritikusok is sokkal jobban bírták a Twister-t, mint Cruise kémkedését.

Az ekkor már egyébként is feltörekvőben lévő trükk-filmek ezzel hatalmas lökést kaptak, de a Twister jól illeszkedik a 90-es évek high-concept filmjei közé is - ezek azok a mozik, melyek a karakterfejlődés vagy a mondanivaló helyett az általában egyetlen mondattal összefoglalható sztorira koncentrálnak. Jó példa erre a film rendezőjének, Jan de Bont-nak egy másik sikere, a Féktelenül. A Twister a legnagyobb változást mégis a filmek marketingstratégiájában hozta: bebizonyította, hogy mozis szempontból a nyár már jóval a nyári hónapok előtt elkezdődhet. Igaz, ma már nyaranta szinte kivétel nélkül folytatásokkal és franchise-okkal van tele a mozi - de a Twisternek köszönhetjük, hogy ezek már májusban elkezdenek ostromolni minket.

A sors fura fintora, hogy 24 évvel Jan de Bont mozija után ismét mindenki egy eredeti filmre vár: a koronavírus miatt hetek óta zárva tartó mozik újranyitását egyre több országban sürgetik, főleg azért, hogy Christopher Nolan Tenet-je időben elstrartolhasson és ismét életet lehelhessen a filmszínházakba.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.