Egy tornádónak sikerült az, ami keveseknek: legyőzte Tom Cruise-t
3442_1490018535.0345_top_story_lead.jpg

Egy tornádónak sikerült az, ami keveseknek: legyőzte Tom Cruise-t

  • narancs.hu
  • 2020. május 11.

Mikrofilm

És ezzel új időszámítást hozott Hollywoodban. Szó szerint.

A Mission: Impossible sorozatra valószínűleg mindnyájan emlékszünk: jelenleg épp a hatodik epizódjánál jár, amelyet két éve mutattak be, a következő kaland pedig várhatóan jövőre érkezik. Igazi sikerszériáról van tehát szó, melynek első részét 1996-ban mutatták be - furcsa mód mégsem Brian De Palma akciója uralta abban az évben a kasszákat, hanem egy mára elfelejtett katasztrófamozi, a Twister.

A film két rivális viharvadász-csapatról szól, akik azért harcolnak, hogy elsőként jutassák be műszerüket az elmúlt évtizedek legnagyobb tornádójának belsejébe. Bármennyire elkoptatott klisékre épül a mozi,

eredeti filmről van szó

- nem folytatás, franchise vagy adaptáció tehát, ahogy a Mission: Impossible sem számított még annak 1996-ban.

De Palma filmje ennek ellenére sokkal nagyobb hírverést kapott, hiszen mégiscsak Tom Cruise ereszkedik benne alá a plafonról. Épp ezért a Warner Bros. szokatlan stratégiához folyamodott: előrehozta a Twister bemutatóját május 10-re. Ez nemcsak azt jelentette, hogy hetekkel a nyári blockbuster-időszak előtt került mozikba a tornádó-mozi, de azt is, hogy a május végi Emlékezet napján már teljes gőzerővel pörgött a film Amerika szinte mindne mozijában.

A Mission: Impossible-t ezzel szemben egy sokkal konvencionálisabb időpontban, május 22-én mutatták be. Így is belelógott az Emlékezett napjába, de a szupervihar ellopta a show-t: akkor már mindenhol Helen Hunt és Bill Paxton filmje volt a téma, így a nemzeti ünnepen nem Tom Cruise-ra nyomultak az emberek, hanem a tornádóra.

Az eredmény: a Twister mai jegyár-szintet nézve közel 140 millió dollárral többet szakított a M:I-nél, és végül az év második legsikeresebb filmjévé vált A függetlenség napja mögött. Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a kritikusok is sokkal jobban bírták a Twister-t, mint Cruise kémkedését.

Az ekkor már egyébként is feltörekvőben lévő trükk-filmek ezzel hatalmas lökést kaptak, de a Twister jól illeszkedik a 90-es évek high-concept filmjei közé is - ezek azok a mozik, melyek a karakterfejlődés vagy a mondanivaló helyett az általában egyetlen mondattal összefoglalható sztorira koncentrálnak. Jó példa erre a film rendezőjének, Jan de Bont-nak egy másik sikere, a Féktelenül. A Twister a legnagyobb változást mégis a filmek marketingstratégiájában hozta: bebizonyította, hogy mozis szempontból a nyár már jóval a nyári hónapok előtt elkezdődhet. Igaz, ma már nyaranta szinte kivétel nélkül folytatásokkal és franchise-okkal van tele a mozi - de a Twisternek köszönhetjük, hogy ezek már májusban elkezdenek ostromolni minket.

A sors fura fintora, hogy 24 évvel Jan de Bont mozija után ismét mindenki egy eredeti filmre vár: a koronavírus miatt hetek óta zárva tartó mozik újranyitását egyre több országban sürgetik, főleg azért, hogy Christopher Nolan Tenet-je időben elstrartolhasson és ismét életet lehelhessen a filmszínházakba.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.