Egy tornádónak sikerült az, ami keveseknek: legyőzte Tom Cruise-t
3442_1490018535.0345_top_story_lead.jpg

Egy tornádónak sikerült az, ami keveseknek: legyőzte Tom Cruise-t

  • narancs.hu
  • 2020. május 11.

Mikrofilm

És ezzel új időszámítást hozott Hollywoodban. Szó szerint.

A Mission: Impossible sorozatra valószínűleg mindnyájan emlékszünk: jelenleg épp a hatodik epizódjánál jár, amelyet két éve mutattak be, a következő kaland pedig várhatóan jövőre érkezik. Igazi sikerszériáról van tehát szó, melynek első részét 1996-ban mutatták be - furcsa mód mégsem Brian De Palma akciója uralta abban az évben a kasszákat, hanem egy mára elfelejtett katasztrófamozi, a Twister.

A film két rivális viharvadász-csapatról szól, akik azért harcolnak, hogy elsőként jutassák be műszerüket az elmúlt évtizedek legnagyobb tornádójának belsejébe. Bármennyire elkoptatott klisékre épül a mozi,

eredeti filmről van szó

- nem folytatás, franchise vagy adaptáció tehát, ahogy a Mission: Impossible sem számított még annak 1996-ban.

De Palma filmje ennek ellenére sokkal nagyobb hírverést kapott, hiszen mégiscsak Tom Cruise ereszkedik benne alá a plafonról. Épp ezért a Warner Bros. szokatlan stratégiához folyamodott: előrehozta a Twister bemutatóját május 10-re. Ez nemcsak azt jelentette, hogy hetekkel a nyári blockbuster-időszak előtt került mozikba a tornádó-mozi, de azt is, hogy a május végi Emlékezet napján már teljes gőzerővel pörgött a film Amerika szinte mindne mozijában.

A Mission: Impossible-t ezzel szemben egy sokkal konvencionálisabb időpontban, május 22-én mutatták be. Így is belelógott az Emlékezett napjába, de a szupervihar ellopta a show-t: akkor már mindenhol Helen Hunt és Bill Paxton filmje volt a téma, így a nemzeti ünnepen nem Tom Cruise-ra nyomultak az emberek, hanem a tornádóra.

Az eredmény: a Twister mai jegyár-szintet nézve közel 140 millió dollárral többet szakított a M:I-nél, és végül az év második legsikeresebb filmjévé vált A függetlenség napja mögött. Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a kritikusok is sokkal jobban bírták a Twister-t, mint Cruise kémkedését.

Az ekkor már egyébként is feltörekvőben lévő trükk-filmek ezzel hatalmas lökést kaptak, de a Twister jól illeszkedik a 90-es évek high-concept filmjei közé is - ezek azok a mozik, melyek a karakterfejlődés vagy a mondanivaló helyett az általában egyetlen mondattal összefoglalható sztorira koncentrálnak. Jó példa erre a film rendezőjének, Jan de Bont-nak egy másik sikere, a Féktelenül. A Twister a legnagyobb változást mégis a filmek marketingstratégiájában hozta: bebizonyította, hogy mozis szempontból a nyár már jóval a nyári hónapok előtt elkezdődhet. Igaz, ma már nyaranta szinte kivétel nélkül folytatásokkal és franchise-okkal van tele a mozi - de a Twisternek köszönhetjük, hogy ezek már májusban elkezdenek ostromolni minket.

A sors fura fintora, hogy 24 évvel Jan de Bont mozija után ismét mindenki egy eredeti filmre vár: a koronavírus miatt hetek óta zárva tartó mozik újranyitását egyre több országban sürgetik, főleg azért, hogy Christopher Nolan Tenet-je időben elstrartolhasson és ismét életet lehelhessen a filmszínházakba.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.