Egy tornádónak sikerült az, ami keveseknek: legyőzte Tom Cruise-t
3442_1490018535.0345_top_story_lead.jpg

Egy tornádónak sikerült az, ami keveseknek: legyőzte Tom Cruise-t

  • narancs.hu
  • 2020. május 11.

Mikrofilm

És ezzel új időszámítást hozott Hollywoodban. Szó szerint.

A Mission: Impossible sorozatra valószínűleg mindnyájan emlékszünk: jelenleg épp a hatodik epizódjánál jár, amelyet két éve mutattak be, a következő kaland pedig várhatóan jövőre érkezik. Igazi sikerszériáról van tehát szó, melynek első részét 1996-ban mutatták be - furcsa mód mégsem Brian De Palma akciója uralta abban az évben a kasszákat, hanem egy mára elfelejtett katasztrófamozi, a Twister.

A film két rivális viharvadász-csapatról szól, akik azért harcolnak, hogy elsőként jutassák be műszerüket az elmúlt évtizedek legnagyobb tornádójának belsejébe. Bármennyire elkoptatott klisékre épül a mozi,

eredeti filmről van szó

- nem folytatás, franchise vagy adaptáció tehát, ahogy a Mission: Impossible sem számított még annak 1996-ban.

De Palma filmje ennek ellenére sokkal nagyobb hírverést kapott, hiszen mégiscsak Tom Cruise ereszkedik benne alá a plafonról. Épp ezért a Warner Bros. szokatlan stratégiához folyamodott: előrehozta a Twister bemutatóját május 10-re. Ez nemcsak azt jelentette, hogy hetekkel a nyári blockbuster-időszak előtt került mozikba a tornádó-mozi, de azt is, hogy a május végi Emlékezet napján már teljes gőzerővel pörgött a film Amerika szinte mindne mozijában.

A Mission: Impossible-t ezzel szemben egy sokkal konvencionálisabb időpontban, május 22-én mutatták be. Így is belelógott az Emlékezett napjába, de a szupervihar ellopta a show-t: akkor már mindenhol Helen Hunt és Bill Paxton filmje volt a téma, így a nemzeti ünnepen nem Tom Cruise-ra nyomultak az emberek, hanem a tornádóra.

Az eredmény: a Twister mai jegyár-szintet nézve közel 140 millió dollárral többet szakított a M:I-nél, és végül az év második legsikeresebb filmjévé vált A függetlenség napja mögött. Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a kritikusok is sokkal jobban bírták a Twister-t, mint Cruise kémkedését.

Az ekkor már egyébként is feltörekvőben lévő trükk-filmek ezzel hatalmas lökést kaptak, de a Twister jól illeszkedik a 90-es évek high-concept filmjei közé is - ezek azok a mozik, melyek a karakterfejlődés vagy a mondanivaló helyett az általában egyetlen mondattal összefoglalható sztorira koncentrálnak. Jó példa erre a film rendezőjének, Jan de Bont-nak egy másik sikere, a Féktelenül. A Twister a legnagyobb változást mégis a filmek marketingstratégiájában hozta: bebizonyította, hogy mozis szempontból a nyár már jóval a nyári hónapok előtt elkezdődhet. Igaz, ma már nyaranta szinte kivétel nélkül folytatásokkal és franchise-okkal van tele a mozi - de a Twisternek köszönhetjük, hogy ezek már májusban elkezdenek ostromolni minket.

A sors fura fintora, hogy 24 évvel Jan de Bont mozija után ismét mindenki egy eredeti filmre vár: a koronavírus miatt hetek óta zárva tartó mozik újranyitását egyre több országban sürgetik, főleg azért, hogy Christopher Nolan Tenet-je időben elstrartolhasson és ismét életet lehelhessen a filmszínházakba.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.