Film

John Wick 3. kritika: ütemesen ismétlődő fejbe lövés

  • - kg -
  • 2019. június 24.

Mikrofilm

Valahogy az önirónia és a műfaji kikacsintás sem jött át mindig, amikor Keanu Reeves fáradt kutyatulajdonosként mészárolt le sokakat.

Bűnösök vagyunk mi, gyarló lelkek, csak ezzel lehet magyarázni, hogy két részen át is makacsul ellenálltunk a John Wick-filmek jó előre beharangozott brutális bájának.

Épp e bájt hiányoltuk, az ölések mögötti kellemet, és valahogy az önirónia és a műfaji kikacsintás sem jött át mindig, amikor Keanu Reeves fáradt kutyatulajdonosként mészárolt le sokakat. Persze, mert nekünk semmi sem elég jó, még az sem, ahogy a szakadó New York-i esőben

közvetlen közelről fejbe lőnek

– egyszer, kétszer, háromszor és négyszer – rosszarcú embereket.

false

De ezzel már a harmadik rész tartalmát is megelőlegeztük, a New York-i eső tán csak Woody Allennek áll olyan jól, mint a véresen csapzott Keanu Reevesnek, aki először a New York-i közkönyvtárba siet, mert könyvvel könnyebb – még gyilkolni is. Itt kutatott nemrég Krasznahorkai László – a következő rész szólhatna akár kettejük találkozásáról is a kézirattárban.

John Wick: 3. felvonás - Parabellum

John Wick: 3. felvonás - Parabellum

Fotó: Freeman Film

 

A John Wick-filmek azonban nem az olvasást, hanem az ütemesen ismétlődő fejbe lövést népszerűsítik, persze csak vicc az egész, de poénnak 10–12 alkalom után kicsit lapos. Érezhették ezt a kreatívok is, ezért előkerülnek a kések, nosza, szemüregbe velük, és előkerül Halle Berry is két,

nem jutifalin nevelkedett, golyóálló vér­ebbel.

Az iróniához legközelebb Mark Dacascos harcművészeti szakmunkás kerül, aki rajongással telve tör John Wick életére. Való igaz, John Wicket mostanra főleg a rajongók éltetik, és az az esendő emberi vágy, hogy ott is műfaji finomságokat lássunk, ahol nincsen más, csak egy szemgolyóba hatoló penge fémes unalma.

Forgalmazza a Freeman Film

Neked ajánljuk