Film

John Wick 3. kritika: ütemesen ismétlődő fejbe lövés

  • - kg -
  • 2019. június 24.

Mikrofilm

Valahogy az önirónia és a műfaji kikacsintás sem jött át mindig, amikor Keanu Reeves fáradt kutyatulajdonosként mészárolt le sokakat.

Bűnösök vagyunk mi, gyarló lelkek, csak ezzel lehet magyarázni, hogy két részen át is makacsul ellenálltunk a John Wick-filmek jó előre beharangozott brutális bájának.

Épp e bájt hiányoltuk, az ölések mögötti kellemet, és valahogy az önirónia és a műfaji kikacsintás sem jött át mindig, amikor Keanu Reeves fáradt kutyatulajdonosként mészárolt le sokakat. Persze, mert nekünk semmi sem elég jó, még az sem, ahogy a szakadó New York-i esőben

közvetlen közelről fejbe lőnek

– egyszer, kétszer, háromszor és négyszer – rosszarcú embereket.

false

De ezzel már a harmadik rész tartalmát is megelőlegeztük, a New York-i eső tán csak Woody Allennek áll olyan jól, mint a véresen csapzott Keanu Reevesnek, aki először a New York-i közkönyvtárba siet, mert könyvvel könnyebb – még gyilkolni is. Itt kutatott nemrég Krasznahorkai László – a következő rész szólhatna akár kettejük találkozásáról is a kézirattárban.

John Wick: 3. felvonás - Parabellum

John Wick: 3. felvonás - Parabellum

Fotó: Freeman Film

 

A John Wick-filmek azonban nem az olvasást, hanem az ütemesen ismétlődő fejbe lövést népszerűsítik, persze csak vicc az egész, de poénnak 10–12 alkalom után kicsit lapos. Érezhették ezt a kreatívok is, ezért előkerülnek a kések, nosza, szemüregbe velük, és előkerül Halle Berry is két,

nem jutifalin nevelkedett, golyóálló vér­ebbel.

Az iróniához legközelebb Mark Dacascos harcművészeti szakmunkás kerül, aki rajongással telve tör John Wick életére. Való igaz, John Wicket mostanra főleg a rajongók éltetik, és az az esendő emberi vágy, hogy ott is műfaji finomságokat lássunk, ahol nincsen más, csak egy szemgolyóba hatoló penge fémes unalma.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.