Készült egy remek magyar kisfilm, s úgy tűnik, végre el is jut a moziba

  • Gera Márton
  • 2018. május 24.

Mikrofilm

Az Aki bújt, aki nem egy fontos témáról mesél mindenféle sallang nélkül, cirka 11 percben.

Egyetlen nagy baj van a magyar kisfilmekkel: a legritkább esetben jutnak el a mozikba. Persze, ott vannak a fesztiválokon, értesülünk a sikerekről, és ha éjjeli baglyok vagyunk, még akár valamelyik csatorna éjszakai műsorsávjában is megnézhetjük őket. Ám csak a legritkább esetben vetítik őket nagyjátékfilmek előtt a vásznon. Az egyetlen esélyünk igazából a Friss Hús Rövidfilmfesztivál, ahol aztán tényleg megkapjuk az éves termés javát. Most azonban mégiscsak valamiféle változást lehet tapasztalni, Schwechtje Mihály kisjátékfilmjét, az Aki bújt, aki nemet ugyanis mától A fa alatt című izlandi vígjáték előtt fogják levetíteni a mozikban. Jelenleg pedig nehéz ennél jobb mozis hírt elképzelni.

false

Schwechtje filmje ugyanis profi munka, nagyjából olyan, amilyen egy kisfilmnek lennie kell: ötletes, titokzatos, és lehetetlen a cselekményéről úgy mesélni, hogy ne spoilerezzünk nagyokat. Így leginkább csak annyit érdemes elmondani, hogy egy magyar faluban vagyunk, ahol éppen összedőlni készülő, vagy már tető nélküli házak és árnyékot adó fák között bújócskáznak a fiatalok, amikor egy pompás Range Rover gördül be utcába, hogy kicsit felbolygasson mindent. Nem a szokásos dramaturgiára, vagy valami kiszámítható fordulatra kell gondolni, fordulat valójában nincs is az Aki bújt, aki nemben, de ennek ellenére is működik. Mert miközben a gyerekek szaladgálnak, esküvőset játszanak, folyton érezni valamiféle szorongást, s nehéz nem sejteni az egyre közeledő terepjáró láttán, hogy itt valami baj történik majd. Schwechtje szerencsére nem kezd el moralizálni, magyarázni, lévén erre a 11 perces játékidő valószínűleg nem is hagyna időt, meg egyébként sem lenne értelme. Ehelyett inkább lead egy félig nyitott befejezést, amelyből csak sejteni lehet, hogy mi lesz a kocsikázásából.

false

Az Aki bújt, aki nem igazi dráma, amelyről süt, hogy a rendezője nem tapasztalatlan versenyző. A dialógusok peregnek, a fiatal gyerekszereplői pedig simán képesek úgy előadni egy ad hoc játékesküvőt, hogy a néző azonnal az óvodában érezze magát. Nagyon erős a faluba érkező autós figurája is..

Egy ilyen kisfilm után pedig még jobban várjuk Schwechtje első nagyjátékfilmjét, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod:) címűt, amelynek ugyan még nem ismert a startideje, de egy különös előzetes nemrég már érkezett a filmhez.

A kisfilmet A fa alatt című izlandi vígjáték előtt vetítik a mozikban, de most szombaton este, 18.30-kor a Művész moziban is bemutatják a filmet, és egy kerekasztal-beszélgetést is szerveznek, amelyen a gyermekvédelemről lesz szó.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.