Készült egy remek magyar kisfilm, s úgy tűnik, végre el is jut a moziba

  • Gera Márton
  • 2018. május 24.

Mikrofilm

Az Aki bújt, aki nem egy fontos témáról mesél mindenféle sallang nélkül, cirka 11 percben.

Egyetlen nagy baj van a magyar kisfilmekkel: a legritkább esetben jutnak el a mozikba. Persze, ott vannak a fesztiválokon, értesülünk a sikerekről, és ha éjjeli baglyok vagyunk, még akár valamelyik csatorna éjszakai műsorsávjában is megnézhetjük őket. Ám csak a legritkább esetben vetítik őket nagyjátékfilmek előtt a vásznon. Az egyetlen esélyünk igazából a Friss Hús Rövidfilmfesztivál, ahol aztán tényleg megkapjuk az éves termés javát. Most azonban mégiscsak valamiféle változást lehet tapasztalni, Schwechtje Mihály kisjátékfilmjét, az Aki bújt, aki nemet ugyanis mától A fa alatt című izlandi vígjáték előtt fogják levetíteni a mozikban. Jelenleg pedig nehéz ennél jobb mozis hírt elképzelni.

false

Schwechtje filmje ugyanis profi munka, nagyjából olyan, amilyen egy kisfilmnek lennie kell: ötletes, titokzatos, és lehetetlen a cselekményéről úgy mesélni, hogy ne spoilerezzünk nagyokat. Így leginkább csak annyit érdemes elmondani, hogy egy magyar faluban vagyunk, ahol éppen összedőlni készülő, vagy már tető nélküli házak és árnyékot adó fák között bújócskáznak a fiatalok, amikor egy pompás Range Rover gördül be utcába, hogy kicsit felbolygasson mindent. Nem a szokásos dramaturgiára, vagy valami kiszámítható fordulatra kell gondolni, fordulat valójában nincs is az Aki bújt, aki nemben, de ennek ellenére is működik. Mert miközben a gyerekek szaladgálnak, esküvőset játszanak, folyton érezni valamiféle szorongást, s nehéz nem sejteni az egyre közeledő terepjáró láttán, hogy itt valami baj történik majd. Schwechtje szerencsére nem kezd el moralizálni, magyarázni, lévén erre a 11 perces játékidő valószínűleg nem is hagyna időt, meg egyébként sem lenne értelme. Ehelyett inkább lead egy félig nyitott befejezést, amelyből csak sejteni lehet, hogy mi lesz a kocsikázásából.

false

Az Aki bújt, aki nem igazi dráma, amelyről süt, hogy a rendezője nem tapasztalatlan versenyző. A dialógusok peregnek, a fiatal gyerekszereplői pedig simán képesek úgy előadni egy ad hoc játékesküvőt, hogy a néző azonnal az óvodában érezze magát. Nagyon erős a faluba érkező autós figurája is..

Egy ilyen kisfilm után pedig még jobban várjuk Schwechtje első nagyjátékfilmjét, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod:) címűt, amelynek ugyan még nem ismert a startideje, de egy különös előzetes nemrég már érkezett a filmhez.

A kisfilmet A fa alatt című izlandi vígjáték előtt vetítik a mozikban, de most szombaton este, 18.30-kor a Művész moziban is bemutatják a filmet, és egy kerekasztal-beszélgetést is szerveznek, amelyen a gyermekvédelemről lesz szó.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.