Készült egy remek magyar kisfilm, s úgy tűnik, végre el is jut a moziba

  • Gera Márton
  • 2018. május 24.

Mikrofilm

Az Aki bújt, aki nem egy fontos témáról mesél mindenféle sallang nélkül, cirka 11 percben.

Egyetlen nagy baj van a magyar kisfilmekkel: a legritkább esetben jutnak el a mozikba. Persze, ott vannak a fesztiválokon, értesülünk a sikerekről, és ha éjjeli baglyok vagyunk, még akár valamelyik csatorna éjszakai műsorsávjában is megnézhetjük őket. Ám csak a legritkább esetben vetítik őket nagyjátékfilmek előtt a vásznon. Az egyetlen esélyünk igazából a Friss Hús Rövidfilmfesztivál, ahol aztán tényleg megkapjuk az éves termés javát. Most azonban mégiscsak valamiféle változást lehet tapasztalni, Schwechtje Mihály kisjátékfilmjét, az Aki bújt, aki nemet ugyanis mától A fa alatt című izlandi vígjáték előtt fogják levetíteni a mozikban. Jelenleg pedig nehéz ennél jobb mozis hírt elképzelni.

false

Schwechtje filmje ugyanis profi munka, nagyjából olyan, amilyen egy kisfilmnek lennie kell: ötletes, titokzatos, és lehetetlen a cselekményéről úgy mesélni, hogy ne spoilerezzünk nagyokat. Így leginkább csak annyit érdemes elmondani, hogy egy magyar faluban vagyunk, ahol éppen összedőlni készülő, vagy már tető nélküli házak és árnyékot adó fák között bújócskáznak a fiatalok, amikor egy pompás Range Rover gördül be utcába, hogy kicsit felbolygasson mindent. Nem a szokásos dramaturgiára, vagy valami kiszámítható fordulatra kell gondolni, fordulat valójában nincs is az Aki bújt, aki nemben, de ennek ellenére is működik. Mert miközben a gyerekek szaladgálnak, esküvőset játszanak, folyton érezni valamiféle szorongást, s nehéz nem sejteni az egyre közeledő terepjáró láttán, hogy itt valami baj történik majd. Schwechtje szerencsére nem kezd el moralizálni, magyarázni, lévén erre a 11 perces játékidő valószínűleg nem is hagyna időt, meg egyébként sem lenne értelme. Ehelyett inkább lead egy félig nyitott befejezést, amelyből csak sejteni lehet, hogy mi lesz a kocsikázásából.

false

Az Aki bújt, aki nem igazi dráma, amelyről süt, hogy a rendezője nem tapasztalatlan versenyző. A dialógusok peregnek, a fiatal gyerekszereplői pedig simán képesek úgy előadni egy ad hoc játékesküvőt, hogy a néző azonnal az óvodában érezze magát. Nagyon erős a faluba érkező autós figurája is..

Egy ilyen kisfilm után pedig még jobban várjuk Schwechtje első nagyjátékfilmjét, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod:) címűt, amelynek ugyan még nem ismert a startideje, de egy különös előzetes nemrég már érkezett a filmhez.

A kisfilmet A fa alatt című izlandi vígjáték előtt vetítik a mozikban, de most szombaton este, 18.30-kor a Művész moziban is bemutatják a filmet, és egy kerekasztal-beszélgetést is szerveznek, amelyen a gyermekvédelemről lesz szó.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.