Kiröhögtük a jószándékú művészetet és jobb kedvünk lett

  • - palosm -
  • 2019. július 5.

Mikrofilm

A Mikrofilm ajánlata hétvégére: legyen A négyzet az a majom a lakásunkban, amelyik átrendezi a könyvespolcot, felforgatja a hálót, de közben hagyja magát megsimogatni.

Kiröhögtük még a kortárs művészetet, a menő múzeumok marketingeseit, jót derültünk a relációesztétikán, meg egy csomó olyan dolgon, amin nem illik jót röhögni.

Nincs semmid

És közben kiröhögtük önmagunkat is, mint képmutató művészetkedvelő nyárspolgárt, aki látványosan elgondolkozik a kortárs galéria YOU HAVE NOTHING feliratán, majd hörpint egy specialty kávét. Kiröhögtük önmagunkat, aki száz forinttal segíti a koldust, és máris humánusnak érzi magát.

Östlund zseniális filmjének címbeli négyzete mindenekelőtt tehát a röhögés terét jelöli ki: leválasztja kontextusáról a nyugati liberális társadalmak kényelmetlen, ellentmondásos hétköznapi szituációit és a maguk abszurditiásában, felmentő gesztusok és azonosulási pontok nélkül mutatja fel őket. Cannes-i aranypálmás filmen ritkán lehet ennyit neveteni, vagy inkább soha.

false

Persze ez nem az a megnyugtató, felszabadító nevetés, ez kétségtelen. Östlund kegyetlen szatírája ott támad, ahol a legérzékenyebbek vagyunk: a nagy hahotázás közepette azon kapjuk magunkat, hogy minden nyerítéssel eggyel kevesebb indokunk van az önfelmentésre.

Jóléti anomáliák

A 45 éves svéd rendező a Lavinában még a polgári családi idill bililjét borította ki pajkos élvezettel: egy családfő egy életveszélyesnek látszó szituációban előbb menti magát, aztán az okostelefonját— a családja helyett. A négyzet minden szempontból emeli a tétet: egy totálisan elidegenedett jóléti társadalom anomáliáit a kortárs művészeti szcéna bemutatásából bontja ki.

A sztori egy eszméletlenül jóképú és pofátlanul gazdag múzeumi kurátor bukását követi végig. Christian irtó ellenszeves: süvegelendő liberális és egalitárius elveket vall, az empátiáról papol, miközben folyton kihasználja saját hatalmi pozícióját és mindenkinél többre tartja saját kényelmét. De közben mégis érezhető, hogy valaha talán ott pislákolt benne a jóság őrlángja, úgyhogy szenvedéstörténete egyszerre kínos és kellemes hatású. Ő legalább még alkalmas arra, hogy elbukjon!

false

Christiant egy performansz hozza vissza az életbe és zökkenti ki a művészetelméleti közhelyek fennhéjázó ismételgetéséből: ez a performansz az utcán zajlik, és Christian telefonja és pénztárcája bánja. Kuráturunk a katartikus élmény hatására végre bedühödik egy kicsit, csakhogy ezt nála gyengébbeken és kiszolgáltatotabb helyzetben lévőkön vezeti le — így jut el saját könnyeihez, bár sírás közben is az önfelmentés szavaival öblöget: nem tehettem mást, az egyenlőtlenség társadalmi probléma, nem személyes.

Abszurd bűntudat

Más kérdés, hogy ezzel a közösséget reprezentáló politikusok feladataihoz jut el. Östlund éppen a Narancsnak mondta el 2017-ben Cannesban: ez a film nemcsak arról szól, hogy a főszereplő egy képmutató múzeumigazgató, hanem arról is, hogy mennyire abszurd a bűntudat, amit érez.

A négyzet című filmben szereplő A négyzet című műalkotás — ami mellesleg a valóságban is létezett — arra tesz kísérletet, hogy egy totálisan elidegenedett, empátiamentes társadalom köztereiről lehasítson egy 4x4 méteres területet, s így jelölje ki a kötelező együttérzés terét. Ha nem megy nagyban, próbáljuk meg kicsiben, igaz?

false

Östlund azt a kényelmetlen kérdést teszi fel, hogy maga a művészet működhet-e így, leválasztva az életről. Mi van akkor, ha a szükségszerűen piaci logikának és társadalmi egyenlőtlenségeknek alárendelt kortárs művészet akkor is megerősíti az igazságtalanságot, amikor kritizálja azt? Mi van, ha pont azzal nyugtat meg, hogy egy jól körülhatárolt teret nyit arra, hogy szembesüljünk saját közönyünkkel, s így már nem kell vele semmit kezdenünk az életünkben?

Nem művészet

A kurátor elitista bullshitelése a múzeumról és nem-múzeumról a film első jelentében: sznob ökörség, hiszen ő maga sem érti, mit jelent, és ez még csak nem is zavarja. A paradoxon az, hogy mindez a film végére mégis értelmet nyer: a művészetet talán a nem-művészet környékén kellene keresnünk, minél messzebb az esztétáktól, a hivatásos kritikusoktól, a múzeumoktól és kortárs galériáktól.

Művészet az, amikor öt ember komplett színházi előadást rendez, hogy kizsebeljen. Vagy amikor egy Tourette-szindrómás beteg azt kiabálja: picsa, pöcs. Az, amikor egy félmeztelen izomkolosszus majomként bőg ötven szmokingos-estélyis művészetmecánás selyemterítős vacsoraasztalán ugrálva. Művészet az, amikor a majom kirúzsozza magát a nappaliban.

false

A Mirkofilm hétvégi házimozis ajánlata: A négyzet lesz az a majom a lakásunkban, amelyik átrendezi a könyvespolcot, felforgatja a hálót, de a végén hagyja magát megsimogatni.

Ajánljuk azoknak, akik hajlamosak műalkotásnak nézni a múzeumi villanykapcsolót, de azoknak is, akik már valaha éreztek vágyat arra, hogy belerúgjanak egy TESLÁ-ba.

Nem ajánljuk azoknak, akik szerint minden művészet szent, és azoknak sem, akik blöffnek tartják Pintér Béla darabjait.

A négyzet a Cirkofilm online videotékájából kölcsönözhető ki pár kattintás után és magyar felirattal. A téka teljes kínálata itt érhető el.

A négyzet from Cirko Film on Vimeo.

(X)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.