Magyar Narancs: Most tért haza Cannes-ból, ahol egy mesterkurzuson is fellépett. Még mindig arra biztatja a jövő filmkészítőit, hogy a nemes cél érdekében szexbárba szegődjenek kidobónak vagy a vágóhídra gépkezelőnek?
Werner Herzog: Ma kevesebb mint 20 ezer euróból kigazdálkodható egy normál játékfilm, kevesebb mint 5 ezer euróból pedig egy másfél órás doku. A pénzt ne irodai munkával keressék a fiatalok, hanem ott, ahol a valódi élet van – ezért szoktam a szexklubok kidobóival példálózni.
MN: Ezek szerint sosem dolgozott szexklubban kidobóként.
WH: De dolgoztam az Oktoberfesten, a parkolóban, ahol 3 ezer ittas sofőrrel kellett megküzdenem minden este. A vezetni akaró részegektől kellett elkoboznom a slusszkulcsot. Amikor pedig filmezni kezdtem, több mint két évet lehúztam hegesztőként egy acélgyárban az éjszakai műszakban. Éjszaka meló, nappal iskola. Így finanszíroztam az első filmjeimet.
| ||
MN: Nemrég Mihail Gorbacsovval készített beszélgetős dokumentumfilmet, a kölcsönös szimpátia jól érezhető az interjúkból. Épp ezt – a túl baráti hangnemet – kifogásolták az újságírók: hogy nem kérdezett keményebben.
WH: Gorbacsov örömmel nyugtázta, hogy nem egy újságíróhoz kell beszélnie, hanem egy költőhöz. Ezt ő maga mondta. Figyelemmel kellett lennem az egészségi állapotára is, az interjúk nem tarthattak tovább egy óránál. A kórházból érkezett mindhárom alkalommal. Aktuálpolitikáról nem akart beszélni, nekem sem állt szándékomban. Úgy éreztem, ez az utolsó alkalom, hogy nyilvánosan megszólal. Már csak ezért sem akartam történészkedni, inkább a lelkébe akartam belelátni.
MN: Jólesett, hogy Gorbacsov meglátta önben a költőt?
WH: Ne csináljunk ebből nagy ügyet! Elég legyen annyi, hogy rögtön megtaláltuk a közös hangot. A filmben az önök volt miniszterelnöke, Németh Miklós is feltűnik. Németh és Gorbacsov szintén hamar megtalálták a hangot. Kedvelték és értették egymást, Magyarországon találkoztak először, még a hatalomra kerülésük előtt. Jól emlékszem, ahogy Horn Gyula és Alois Mock átvágták a szögesdrótot – csodás felvételek őrzik ezt a megrendezett eseményt. Ez maga volt a világtörténelem. És tudja, mi volt a vezető hír aznap az osztrák híradóban? A csigákról közöltek anyagot.
MN: Kellett fizetnie, hogy leülhessen Gorbacsovval?
WH: Természetesen nem. Sosem kérne pénzt egy beszélgetésért, mégiscsak egy világtörténelmi kaliberű alakról beszélünk.
MN: Akivel annyira megkedvelték egymást, hogy az előre lefixált két találkozóból három lett. Gorbacsov külön kérte a harmadikat. Ezen már lejárt vízummal vett részt.
WH: Utána három napig várnom kellett az új vízumra, csak akkor utazhattam haza, de mindez semmiség volt.
| ||
MN: Eszembe jutott erről a híres története, amikor Peruban, a Fitzcarraldo forgatása során saját kezűleg hamisított papírokat, mert a katonaság nem engedte eljutni a kívánt forgatási helyszínekre a dzsungelben. Még a perui elnök aláírását is a papírra hamisította.
WH: Ez így történt, de oroszországi vízumot nem lehet hamisítani.
MN: De egy perui elnöki engedélyt csak összehozott. Hogy csinálta?
WH: Adjon 48 órát, és a szeme láttára fogom demonstrálni.
MN: Ezek szerint jó hamisító.
WH: Igen, de az a lényeg, amit a fiatal filmkészítőknek szoktam mondogatni, hogy merjenek bátrak lenni, ha a cél megkívánja, hát hamisítsanak. De csak akkor és úgy, ha senkivel sem teszünk rosszat. Ezt a határt sosem szabad átlépni. Kárt nem teszünk senkiben.
MN: Önben azért már tettek kárt. Meg is lőtték.
WH: Ráadásul itt, Los Angelesben. Egy BBC-interjú során. Azt hihetnék, kamuzok, de megörökítette a kamera. A sérülés nem volt súlyos. Sokszor idézik, amit akkor mondtam, hogy ez csak egy jelentéktelen lövedék volt.
MN: Önnek szánták?
WH: Rám célzott valaki. Miközben ment az interjú, az út túloldalán egy erkélyen őrjöngeni kezdett valaki, hogy már megint ezek a filmsztárok, sosem hagynak minket békén. Aztán bumm, egyszer csak eltalált egy lövedék. De nagyon kis kaliberű volt, tényleg jelentéktelen.
MN: Visszatérve Gorbacsovhoz, felmerült, hogy a titkosszolgálat megfigyeli a forgatást?
WH: Volt forgatási engedélyünk, nyilvánvaló volt, mit csinálunk. Senki sem aggódik ma azért Oroszországban, mert Werner Herzog Gorbacsovval beszélget. Mi rossz lehet ebben? Az orosz kormány könnyedén rábólintott. Szerintem Putyin tiszteli Gorbacsovot, és Gorbacsov tiszteli Putyint, még ha bizonyos kérdésekben el is tér a véleményük.
MN: A Krím elcsatolását például Gorbacsov is helyeselte.
WH: Ezt nekem így direkt módon nem mondta, de azért említette. Az emberek akaratának megnyilvánulását látta ebben, az orosz emberek azon vágyát, hogy visszatérjenek az anyaországba. Maga a népszavazás persze illegális volt.
MN: Oliver Stone egy többrészes interjúfilmet szentelt Putyinnak. Ön nem tervez hasonlót?
WH: Nem. Oliver Stone nagyon érdekes beszélgetéseket folytatott Putyinnal. De azt érzem, kicsit mintha kedve támadt volna démonizálni Oroszországot. Persze Magyarországnak minden oka megvan az oroszokkal szembeni bizalmatlanságra, ha másért nem, az ’56-os forradalom vérbe fojtása miatt. De ha a filmemnek van üzenete, akkor az az, hogy Oroszország démonizálása nagy hiba a Nyugat részéről.
MN: A magyar miniszterelnök az illiberalizmus híveként lelkesen keresi Putyin barátságát.
WH: A mostani magyarországi helyzetet nem kommentálhatom.
MN: Nem ön az első filmes, aki fantáziát látott Gorbacsovban. Már a Berlin felett az ég folytatásában is feltűnt önmagát alakítva. Wendersszel nem konzultált?
WH: Nem, és nem is láttam Wim filmjét.
MN: Wenders, Schlöndorff és ön ugyanannak a nagy német filmrendezői generációnak a tagjai. Néha azért legurítanak együtt egy sört?
WH: Nagyon keveset látjuk egymást, de a tisztelet kölcsönös. Szolidaritás van köztünk. De furcsa, hogy csak Gorbacsovról beszéltünk, hiszen azóta már egy játékfilmmel és egy másik dokumentumfilmmel is elkészültem.
MN: Hogy lehet ezt a tempót bírni?
WH: Furcsán hangzik, de csendesen telnek a napjaim. Rövid munkanapokat tartok, nem vagyok munkamániás.
MN: Nehéz ezt elhinni, amikor két év alatt csinált egy filmet Gorbacsovról, egy másikat Bruce Chatwinről, plusz egy Japánban játszódó játékfilmet.
WH: És emellett szerepeltem a The Mandalorian című Star Wars-tévésorozatban, és tartottam egy workshopot a perui dzsungelben fiatal filmeseknek. Nekem ez könnyen megy. Éjszaka sokat alszom, rendesen étkezem, nem kapkodok.
MN: Tényleg nem látott korábban egyetlen Star Wars-filmet sem?
WH: Tényleg. De nem számít. Tetszett a forgatókönyv.
MN: Élvezi a színészetet?
MN: Mindig is csináltam, de a világ akkor kapja csak fel a fejét, amikor például Tom
Cruise-zal a Jack Reacherben szerepeltem. Vagy most a Star Warsban. Ezeket azért vállaltam el, mert volt értelmük, és mert tudtam, hogy el tudom őket játszani. Például a gonoszt a Jack Reacherben. Ezt jól csinálom.
MN: Romantikus hősszerepek nem várhatók?
WH: Isten ments! Súlyos szereposztási tévedés lenne.
Az interjú eredetileg a Magyar Narancs 2019 / 22. számában jelent meg.
