Kitört a sakkőrület a Netflix sikersorozatának köszönhetően

Mikrofilm

Ki gondolta volna, hogy az év egyik legnagyobb sorozatos durranása egy sakk-dráma lesz?

Vannak sorozatok, amelyek nagynevű alkotóval, illusztris szereplőgárdával és nagy csinadrattával érkeznek – a 2020-as év pár kivételtől eltekintve nem ezekről szólt. Az év legnagyobb szenzációi szinte radar alatt kerültek a képernyőkre; mégis néhány hét alatt meghódították a kritikusokat és a közönséget is. Ott van például az HBO kritikuskedvence, a Tönkretehetlek, mely egy csapásra sztárt csinált főszereplőjéből és alkotójából, Michaela Coelből; vagy épp a Tigrisvilág, ami nem elég hogy egy dokusorozat, ráadásul egy excentrikus, Bundesliga-frizurás meleg tigrisbolond életét mutatja be. Nem sokan tippeltek volna rá, hogy ez a show lesz az év egyik nagy durranása.

Hasonló meglepetést okozott A vezércsel című Netflix-műsor is.

Nem sokan várták tűkön ülve érkezését, néhány hét alatt viszont hatalmas popkulturális szenzációvá vált. Bemutatása után 92 országban jutott be a Top 10-be, 63-ban pedig egyenesen listavezető lett. Az első hónapban 62 millióan nézték a sorozatot (a Netflix metodikája szerint ez azt jelenti, hogy legalább 2 percig figyelemmel követték), ezzel hivatalosan is ez a platform legnézettebb limitált szériája. Még így is elmarad a 64 millió embert érdeklő Tigrisvilágtól (mely azonban dokusorozat), és elég messze van a Netflix legsikeresebb eredeti sorozatától, az elképesztő, 76 milliós nézettséget hozó A vajáktól. A vezércsel eredményei azonban így is tiszteletet parancsolóak.

Főleg, hogy első ránézésre semmi kiemelkedő nincs benne: Walter Tevis jó kritkákat kapott, ám nem különösebben népszerű 1983-as regényén alapszik, mely egy árvaságra jutott lány sakk-karrierjét meséli el a hidegháború alatt. Az alkotó, Scott Frank eddig főleg íróként volt ismert, a Logan - Farkas és a Mint a kámfor című mozikért Oscarra is jelölték; a sorozatok terén a 2017-es Isten nélkül című westernnel tette le a névjegyét, amit mi is szerettünk. A sakk mint téma eddig csak mérsékelt sikereket aratott a tévében és a vásznon egyaránt; az 1993-as A bajnoknak, vagy a 2014-es Áldozatnak is megvannak a rajongói, de egyik sem vált a zeitgeist részévé. Nem úgy A vezércsel.

Ahogy a Tigrisvilág esetében, a siker részben most is magyarázható a külső körülményekkel.

Ezúttal a koronavírus-járvány második hulláma tombol; a mozik többsége továbbra is zárva tart, ráadásul immár az időjárás is hosszú, tévézéssel töltött órákra kárhoztat minket. A sorozatot épp a mindent uraló amerikai választások előtti héten mutatták be. Az ehhez kapcsolódó hírdömpingtől sokan úgy menekültek, akárcsak a mindenhonnan áradó, járványhelyzetről tudósító híradásoktól. A vezércsel pedig tökéletes kikapcsolódást jelent: a múltba repíteti nézőit; ráadásul nemcsak impozáns kiállítású, szép jelmezekkel és díszletekkel operáló show, de minden, az egyes epizódokban felvetődő témát és problémát úgy tálal, hogy az hatásos legyen, de ne feküdje meg a gyomrunkat.

 

Nem véletlenül nevezte a Vulture kritikusa "a sakk Forrest Gumpjának": Tom Hanks klasszikusához hasonlóan A vezércsel is mindenben megtalálja a szépet, az esztétikusat, a pozitívat és inspirálót az alkoholizmustól kezdve a hidegháborús feszültségen át a családi drámáig. Mindennek pedig a sakk ad keretet, melynek szabályait nagyjából mindenki ismeri, de a legtöbbek szemében eddig valamiféle bonyolult, kockafejű elmepróbának tűnt. A Netflix műsorában azonban a játszmák érdekesek és izgalmasak, a sport legnagyobb sztárjai pedig cowboykalapot viselő playboy-ok, vagy épp rocksztárokhoz hasonló életet élő nagymenők. Ráadásul a sorozat nem hiába csinál kedvet a játékhoz: az mindenki számára elérhető, legyen szó a táblás, vagy a netes formátumról.

A statisztikák szerint pedig pont ez történik: milliók ragadtak a képernyőre, hogy aztán élőben is kipróbálják: a műsor óta a sakk-készletek eladása 87%-ot növekedett, a témával kapcsolatos könyvek értékesítése pedig 603%-kal emelkedett.

Az e-bay-en 273%-kal többen kerestek rá a játékra, és hasonló mértékben növekedett az online játszók aránya is. Polgár Judit és Garry Kasparov a CNN-en éltették a sorozatot, mely

várakozásaik szerint ismét elhozhatja a játék reneszánszát.

Hogy A vezércsel ne csak látványos és autentikus legyen, arról egyébként pont Kasparov gondoskodott, aki konzultánsként részt vett a munkálataiban.

A szakma és a nézők mellett a kritikusok is odáig vannak érte: a RottenTomatoeson jelenleg 70 kritika alapján 100%-on áll, így ez az év legkiemelkedőbb sorozata. A látványvilága és lebilincselő sztorija mellett elsősorban főhőse miatt dicsérik: a hagyományosan férfiak uralta játékban egy női hős – sőt, antihős – válik naggyá; ezzel pedig A vezércsel jól illeszkedik a poszt-MeeToo és TimesUp-világ narratívájába is. Legnagyobb erőssége mégis talán a főszereplő, Anya Taylor-Joy játéka. A színésznő a 2015-ös A boszorkánnyal robbant be a filmvilágba, a nagyközönség pedig a 2016-os Széttörve című filmben ismerhette meg a nevét. Mégis úgy néz ki, ez az ő éve: nemcsak A vezércsel hozott neki sikert, de az Emma című Jane Austen-adaptáció is, ráadásul végre valahára bemutatták elátkozott szuperhősfilmjét, az Új mutánsokat is. Karrierje következő lépcsőjét jelentheti, hogy Charlize Theron után ő kapta meg a főszereplő Furiosa szerepét az elmúlt évtizedek legzseniálisabb akciófilmjének, a Mad Max - A harag útjának az előzmény-mozijában.

A vezércselről szóló kritikánk a Magyar Narancs 2020. november 26-án megjelent számában olvasható. A sorozat elérhető a Netflixen.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)