Film

Lány

Mikrofilm

Ahogy a homoszexualitás ábrázolásának, úgy a transzneműségnek is megvannak a narratív toposzai. Ezek sokszor a cisznemű emberek érzékelésére vannak szabva: a transznemű hős vívódik – néha önmagával (a cselekmény ilyenkor az elfojtás, az önmarcangolás körül bonyolódik), néha a társadalommal (ilyenkor nekifeszül a közösségnek, mely bünteti vagy meg is öli), ha pedig épp nem szenved, akkor komikus hatáselemként funkcionál. Még mindig ritkák az olyan darabok, melyek nem a többségi társadalom szemszögéből és a frusztráció felől közelítenek hőseikhez, hanem egyénként tekintenek rájuk.

A belga Lukas Dhont igyekszik túllépni a kliséken, de a csábító frusztráció végül csak visszahúzza. A transznemű Lara (Victor Polster intelligens, mértéktartó és a lehető legjobb értelemben feminin játékában) apjával és öccsével él, akik gyöngédséggel és teljes elfogadással veszik körül. Empatikus orvosok készítik fel nemi megerősítő műtétjére, szakképzett pszichológus kíséri az odáig vezető úton, ráadásul az ország legrangosabb balettiskolájában tanulhat. Tulajdonképpen mindene adott volna, hogy boldog legyen. Ám Lara ellensége a saját teste – ugyanolyan idegenségérzet gyötri, mint a korai Cronenberg-testhorrorok hőseit. Dhont nem véletlenül választja a testet megregulázó balettet Lara küzdelmének keretezésére – a tánc az önfegyelmezés, a hús hajlításának, a nővé válás eszköze. A Lány igazán akkor erős, amikor világossá teszi a külvilág percepciója és a Lara énképe közt feszülő ellentétet. A film sokkoló végkifejlete is e szempontból nyer értelmet.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.